Mi az ügyintézési határidő túllépésének következménye kérelemre induló és hivatalbóli eljárások esetén?

1. A közigazgatási hatósági eljárások kapcsán általánosságban rögzíteni szükséges, hogy a hatósági eljárás az Ákr. értelmében kérelemre vagy hivatalból indulhat, és míg a kérelemre induló eljárásban az ügyfél az ügy ura, addig a hivatalból induló eljárásokban a szabályozás célja, hogy a hatóságnak minden törvényes eszköze meglegyen a közérdek maradéktalan érvényesítésére. A kérelemre induló eljárásban az ügyfél valamely jogát kívánja érvényesíteni, a hivatalbóli eljárás célja pedig a közérdek érvényre juttatása, ám ezen keresztül az ügyféli magánérdekekben esett jogsérelmek is orvoslást nyerhetnek (de hangsúlyozandó, hogy nem a magánérdek szolgálata a cél). A hivatalbóli eljárások célja és tárgya valamilyen ügyféli kötelezettség, joghátrány, jogkorlátozás, tipikusan közigazgatási szankció, tehát általában hátrány előírása az ügyfél terhére, ezáltal biztosítva a közérdek érvényre juttatását, valamint a jogrendben okozott sérelem reparálását. Az Ákr. az ügyintézési határidő túllépése kapcsán eltérő következményeket állapít meg attól függően, hogy az eljárás kérelemre vagy hivatalból indult meg, azonban mindkét eljárásra irányadó, hogy a rendelkezések arra irányulnak, hogy a korlátot szabjanak a hatóságok elhúzódó ügyintézésével szemben.

2. Az ügyfelek jogainak védelme érdekében, az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja és 51. § (2) bekezdése alapján, ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi, az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. A hatóság az ügyfél kérelmére az Ákr. 51. § (1) bekezdése szerinti határidő-túllépésről igazolást állít ki. A határidő túllépését, valamint az illeték és a díj vissza- vagy megfizetésének kötelezettségét magának az eljáró hatóságnak kell határozatában vagy az ügyet lezáró végzésében megállapítania az Ákr. 80. §-a alapján, amennyiben pedig erre nem került sor, a fizetési kötelezettség tekintetében az Ákr. 91. §-ára figyelemmel a döntés kiegészítésének van helye. Kiemelendő, hogy a határidő túllépése esetén minden esetben – személyi vagy tárgyi illetékmentesség esetén is – az ügyfélnek kell visszafizetni az illetéket vagy díjat.

Megállapítható ugyanakkor, hogy az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja alapján csak az egész eljárás lefolytatására irányadó ügyintézési határidő jogtalan túllépése esetén illeti meg az ügyfelet a visszatérítés és a megtérítés, ugyanis valójában e határidő mulasztása jelenthet érdemi sérelmet az ügyfél számára. Nyelvtani-rendszertani értelmezéssel is megállapítható, hogy az Ákr. – annak valamennyi szabálya (például hatóság mulasztása, eljárás felfüggesztése) kapcsán – az ügyintézési határidő alatt az ügy tényleges elintézésére nyitva álló határidőt érti, így az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja értelmében előírt visszafizetési kötelezettség nem vonatkozik sem az eljáráson belüli egyes eljárási határidőkre, sem azokra a köztes eljárási cselekményekre, amelyek két eljárás között zajlanak. Ennélfogva abban az esetben például, amikor az elsőfokú hatóságnak az Ákr. 119. § (3) bekezdése alapján a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltét követően kell felterjesztenie a fellebbezés elbírálására jogosult másodfokú hatósághoz, az elsőfokú hatóság ennek az Ákr. 50. § (6) bekezdésére tekintettel azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül köteles eleget tenni, és mivel e határidő nem minősül az Ákr. 51. §-a értelmében vett ügyintézési határidőnek – hiszen ez egy külön eljárási cselekmény határideje –, ezzel kapcsolatban a díj, illetve illeték visszatérítésének sincs helye.

Az Ákr. 51. §-a az Ákr. III. Fejezetében, a kérelemre induló hatósági eljárás szabályai között található, rendelkezése értelmében a hatóság az eljárási határidő túllépése esetén a kérelmező ügyfélnek fizeti meg az ott meghatározott pénzösszeget. Tekintettel arra, hogy a kérelmező ügyfél fogalma csak a kérelemre induló eljárásokban értelmezhető, az Ákr. 51. §-a kizárólag kérelemre induló eljárásokban alkalmazható, és ilyen eljárásban is csak a kérelmező ügyfélnek jár az ott meghatározottak szerinti pénzmegfizetés, azaz a jelzett pénzösszeg sem az eljárás egyéb résztvevőjét, sem azt az ügyfelet nem illeti meg, aki nem minősül kérelmezőnek.

3. A hivatalból induló eljárások sajátossága, hogy az eljárást a hatóság hivatalból indítja meg, melynek jogalapja tehát nem az ügyfél kezdeményezése, hanem maga a jogszabályi előírás lesz. A hivatalbóli eljárás megindításának eseteit az Ákr. 104. § (1) bekezdése tartalmazza. Az Ákr. 103. § (1) bekezdése alapján a hivatalbóli eljárásokban az Ákr.-nek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit az Ákr. VII. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, az Ákr. 103. § (4) bekezdése értelmében pedig, ha a hatóság a hivatalbóli eljárásban az ügyintézési határidő kétszeresét túllépi, a jogsértés tényének megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésen túl egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazhat. Ez esetben ugyanazon ügyféllel szemben, ugyanazon ténybeli és jogi alapon nem indítható új eljárás. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kérelmező ügyfélre utaló szóhasználaton túl az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja hivatalbóli eljárásban azért sem alkalmazható, mert az Ákr. – a 103. § (1) bekezdésében biztosított lehetőség keretei között – a tárgykörben eltérő szabályt állapított meg a 103. § (4) bekezdésével. Az Ákr. 103. § (4) bekezdése így a kérelemre induló eljárásokban irányadó szabályozás „párjaként” jelenik meg – azonos szabályozási cél, a hatóság mulasztásának megelőzése érdekében – a hivatalbóli eljárásokra vonatkozó rendelkezések között.

Hivatalbóli eljárások esetén a határidő túllépésének jogkövetkezménye nem az eljárás alá vont (tehát akivel szemben az eljárás folyik), illetve az eljárásban résztvevő egyéb ügyfélnek való pénzvisszafizetés, hanem az az eljárás alá vont ügyféllel szemben alkalmazandó szankció enyhítésében keresendő. Hangsúlyozandó, hogy e rendelkezés csupán az eljárás alá vont ügyféllel szemben alkalmazható, értelmezhető, az eljárásban résztvevő egyéb ügyfelek esetén e szabály irreleváns, tekintettel arra, hogy nem velük szemben folyik a jogkövetkezmény megállapítására irányuló eljárás.