Abban az esetben, amikor az eljáró elsőfokú hatóság a végrehajtás foganatosításáról dönt, és meghatározott cselekmény végrehajtása érdekében eljárási bírságot szab ki, akkor az eljárási bírságot kiszabó döntés ellen fellebbezésnek vagy végrehajtási kifogásnak van helye?

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárásnak egy elkülönült, sajátos és nem szükségképpeni, csupán eshetőleges szakasza a végrehajtás, az Ákr. nem tartalmaz a hatósági döntések végrehajtására vonatkozó átfogó saját szabályozást, hanem az Ákr. által meghatározott általános eljárási szabályokhoz és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez (a továbbiakban: Vht.) képest állapít meg végrehajtás-specifikus rendelkezéseket.

Az Ákr. 132. §-a a végrehajtható döntéseket a következőképpen határozza meg: „Ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az végrehajtható.” Ez a megfogalmazás lefedi valamennyi lehetséges esetet, anélkül, hogy tételesen felsorolná a végrehajtható döntéseket. A fogalomból következik, hogy a végrehajthatóság feltétele a kötelezett teljesítésének elmaradása, amely megnyilvánulhat cselekvésben, illetve mulasztásban is.

Az Ákr. 133. §-a határozza meg a végrehajtás elrendelésének általános szabályait. Ennek értelmében, ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a végrehajtást a döntést hozó hatóság, illetve másodfokú döntés esetén az elsőfokú hatóság rendeli el. A végrehajtás elrendelésére sor kerülhet hivatalból, vagy a jogosult kérelmére. A végrehajtás elrendelésére a döntés végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül kerül sor. Az elrendelésről szóló döntést a végrehajtást elrendelő közli a végrehajtást foganatosító szervvel is, a már említett öt napon belül.

Az Ákr. 134. § (1) bekezdése értelmében törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, az általános végrehajtást foganatosító szerv az állami adóhatóság lesz. A törvény azonban biztosítja annak lehetőségét a foganatosító szerv számára, hogy önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthessen. [vö. Ákr. 134. § (2) bekezdés]

Abban az esetben, ha a végrehajtás foganatosítója az állami adóhatóság, az Ákr. 131. § (2) bekezdése szerint nem kell alkalmazni az Ákr. végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit, hanem a 2018. január 1-jétől hatályos, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 57. alcíme lesz alkalmazandó, amely az általános közigazgatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló meghatározott cselekmény végrehajtásának szabályait határozza meg.

Ebben az esetben tehát nem az Ákr. szabályai, hanem az Avt. rendelkezései lesznek az irányadóak.

A fent ismertetett kérdés azonban arra az esetre vonatkozik, amikor nem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, hanem az alaphatóság foganatosít. Ebben az esetkörben, az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni a XI. – azaz a végrehajtásra vonatkozó – Fejezetben meghatározott eltérésekkel [vö. Ákr. 131. § (1) bekezdés]. Az Ákr. rendelkezései mellett pedig a Vht. IX. fejezete, illetve azon belül is a Vht. 172.-177. §-ai határozza meg a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályokat.

Az Ákr. 131. § (3) bekezdése szerint, ha az Ákr. végrehajtásra vonatkozó XI. Fejezete másként nem rendelkezik, „ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

Tekintettel a fent leírtakra, a végrehajtási eljárásban az eljárási bírság kiszabására az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni, illetve az Ákr. rendelkezéseit szükséges alkalmazni a végrehajtásra vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel, azaz az Ákr. eljárási bírságokra vonatkozó szabályai érvényesülnek a végrehajtás során kiszabott eljárási bírságra is [vö. Ákr. 131. § (1) és (3) bekezdés].

Az Ákr. 112. §-a alapján a hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi. Továbbá az Ákr. 112. § (2) bekezdés f) pontja értelmében az eljárási bírságot kiszabó végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye.

Összegezve a fent leírtakat, a meghatározott cselekmény végrehajtása kapcsán kiszabott eljárási bírság ellen önálló jogorvoslatnak van helye, ami az adott eljárásra és az azt kiszabó hatóságra tekintettel lehet fellebbezés – ha törvény lehetővé teszi a fellebbezést, illetve ha van kijelölt másodfokú szerv amely azt elbírálhatja – vagy közigazgatási per.