A Kp. szabályozási rendszere

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény szabályozási rendszere

I.         Általános megjegyzések

2018. január 1-jén hatályba lépett a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.), amely kódexjelleggel szabályozza a közigazgatási perjog területét. Az új perjogi kódex rendszerszerűen megújítva biztosítja a közigazgatás feletti bírói kontroll működését, és a felek tisztességes eljáráshoz való jogának érvényesülését.

A Kp. a közigazgatási perek szabályait általános jelleggel szabályozza. A kódex legfőbb tartalmi elemei az alábbiak.

II.        A bírói út

A közigazgatási tevékenység fogalma a Kp. egyik központi eleme, amelyen keresztül a törvény a bírói utat megnyitja (Kp. 4. §). A Kp. a közigazgatási cselekményre épülő generálklauzulával alapozza meg a közigazgatási bíróságok hatáskörét a közigazgatási jogviták elbírálására: közigazgatási pernek van helye a közigazgatási határozatokkal (egyedi döntések), az általános hatályú rendelkezésekkel és a közigazgatási szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálásakor. Ehhez kapcsolódó fontos szabály a közigazgatási szerv fogalmát meghatározó rendelkezés [Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont] is, amely meghatározza azon szervek körét, amelyeknek közigazgatási jog által szabályozott tevékenysége közigazgatási tevékenységnek minősül.

A Kp. új bírói útra vonatkozó szabályozása alapján tehát

1. főszabály szerint a generálklauzula szerinti közigazgatási cselekménnyel és annak elmulasztásával kapcsolatban lehetséges a bírósághoz fordulás;

2. a Kp.-hoz kapcsolódóan ugyanakkor az ágazati jogban is előfordul – kiegészítő szabályként – a bírói útról való rendelkezés, amikor nem közigazgatási jogvitáról, hanem a Kp. 5. § (2) bekezdése szerinti egyéb közjogi jogvitáról van szó, amelyet közigazgatási perben célszerű elbírálni, vagy amennyiben olyan közigazgatási cselekménnyel kapcsolatban kívánatos a bírói út biztosítása, amely a Kp. szabályai alapján, csak külön törvényi rendelkezés alapján lehetséges [Kp. 4. § (4) bekezdés]. Ezek jellemzően azok a végzések, amelyek az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapján nem minősülnek önálló jogorvoslattal támadhatónak. Ugyanígy az egymással irányítási vagy vezetési jogviszonyban álló felek között is csak törvény kifejezett, ilyen tartalmú rendelkezése alapján van helye közigazgatási jogvitának;

3. a Kp. generálklauzulája a közszolgálati jogvitákat is közigazgatási bírói útra utalja. A közszolgálati jogviszony fogalmát a Kp. alkalmazásában a 4. § (7) bekezdés 3. pontja határozza meg. A közszolgálati jogvita esetén a bíróság a különös perek közül a marasztalási per szabályai alapján jár el.

III.      Felek

1. A felperes

A Kp.-ban a felperesi jogállás szélesebb kört ölel fel, mint például a közigazgatási hatósági eljárásban résztvevő felek (ügyfelek) személyi köre. A hatósági eljárás fogalmi rendszerétől függetlenítve, a Kp. 17. § a) pontja alapján felperes az lehet, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. E tágabb meghatározás áll összhangban azzal, hogy a közigazgatási perek már nem csupán a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának keretei, hanem a közigazgatás működésének további aspektusainak a bírói kontrollja is.

Az ágazati törvényekben előfordulhatnak azonban olyan rendelkezések, melyek valamilyen további feltételhez kötik a perindítást, vagy amelyek – bizonyos feltételek fennállta vagy személyi minőség megléte esetén – a perindítási jogot, minden további nélkül biztosítják.

E mellett a Kp. maga is biztosítja annak lehetőségét, hogy – meghatározott keretek között – külön törvény vagy kormányrendelet a civil szervezeteknek keresetindítási jogot biztosítson. A civil szervezetek mellett az érdek-képviseleti feladatokat ellátó szervezeteket és a köztestületeket is szükséges önállóan nevesíteni, tekintettel arra, hogy törvény önálló perindítási jogot biztosíthat számukra az általuk képviselt tagság, illetve csoport jogos érdekeinek közvetlen sérelme vagy veszélyeztetése esetére. Ebbe a körbe beletartoznak a közszolgálati jogviszonyokkal kapcsolatban alakult érdekvédelmi szervezetek is. Rájuk nézve a Kp. speciális perképességi és képviseleti szabályt is tartalmaz.

2. Az alperes

A Kp. szerint azt a közigazgatási szervet kell alperesnek tekinteni, amelyik a vitatott tevékenységet megvalósította, azzal, hogy ha többfokú a közigazgatási eljárás, akkor az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv ellen kell a pert megindítani. Közigazgatási szervnek minősül - a közigazgatási szerv definíciójára és a perképességi szabályra is tekintettel - az önálló közigazgatási szerv azon szervezeti egysége, szerve, tisztségviselője, közege, amelyre, vagy akire jogszabály a vitatott közigazgatási cselekményre vonatkozó hatáskört telepíti.

A jogutódlás kapcsán a gyakorlatban felmerült problémák megoldását segíti elő az a rendelkezés, amely alapján a hatáskör végleges megszűnése, vagyis amikor azt jogszabály másik szerv hatáskörébe nem utalja, az alperesi minőséget nem befolyásolja. Ez a szabály akkor bír jelentőséggel, ha az adott hatáskör megszűnik. Ha a hatáskör nem szűnik meg, akkor a felek személyében bekövetkezett változásokra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.

3. Az érdekelt

A Kp. bevezette az érdekelt fogalmát a felekre vonatkozó szabályok között. Az érdekelt azon, az eljárásban a felperes, vagy az alperes mellett részt vevő személy, akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti [Kp. 20. § (1) bekezdés]. Jogai jellemzően megegyeznek a felek jogaival, kivéve ahol a Kp. kifejezetten ettől eltérően rendelkezik, így különösen kiemelendő, hogy őt nem illeti meg az önálló keresetindítási jog, továbbá a felperes elállása esetén nem folytathatja a pert.

4. Képviselet

A Kp. 26. § (1) bekezdése alapján a képviseletre és a kötelező jogi képviseletre a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell alkalmazni a Kp.-ban található eltérésekkel. A közigazgatási szerv képviseletére a szervezeti és működési szabályzata alapján a vezetője, a tisztségviselője vagy az alkalmazottja jogosult. Speciális képviseleti jogosultság, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervezet saját tagját képviselheti közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben.

A Kúria, a a Kp. 13. § (3) bekezdésében meghatározott ügyekben a Fővárosi Törvényszék előtt, és a közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perekben kötelező a jogi képviselet. Ügyvédjelölt vagy ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadó kizárólag az iratbetekintés és és az iratokról másolat kérése vagy készítése érdekében járhat el a jogi képviseletre kötelezett fél nevében. A közigazgatási szerv jogi képviseletét a szerv jogi szakvizsgával rendelkező tisztségviselője vagy alkalmazottja elláthatja.

IV.      Hatáskör és illetékesség

A Kp. teljeskörűen szabályozza a hatásköri és az illetékességi szabályokat (Kp. 12-13. §).

A Kp. általános hatáskörű elsőfokú bíróságként a közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékeket határozza meg. Ítélőtábla az eljáró közigazgatási szerv kijelölésére irányuló eljárásban jár el első fokon, törvény további elsőfokú hatásköröket telepíthet az ítélőtáblára. Emellett a kódex egyes perek elsőfokú elbírálását a Kúriához telepíti (pl. helyi önkormányzati rendelet jogszerűségének vizsgálata, alkotmányjogi panasz alapján a jogorvoslati eszköz megállapítása). Ha az ágazati joganyag a „közigazgatási ügyben eljáró bíróság”-ra utal, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a közigazgatási bírói út nem a Kp.-ból, hanem külön törvény rendelkezéséből következik. Ezekben az esetekben nem közigazgatási jogvitáról, hanem más közjogi jogvitáról, vagy olyan közigazgatási cselekményről van szó, amely ellen, főszabály szerint, nincs helye közigazgatási pernek [Kp. 5. § (2) bekezdés].

A Kp. a közigazgatási per tárgya függvényében különböző illetékességi szabályokat állapít meg [Kp. 13. § (1) bekezdés]. A legfontosabb illetékességi okok a következők. A perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén – ha például egy földhivatali eljárás kapcsán kerülne sor jogvitára – ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy kötelezettség, illetve ingatlanra vonatkozó jogviszony esetében az ingatlan fekszik. Amennyiben egy engedélyezési eljárás kapcsán indul közigazgatási per, akkor a perre az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a tevékenység bejelentése vagy engedélyezése esetében a tevékenység gyakorolásának helye, vagy tervezett helye található. Végezetül, ha a közigazgatási szerv mulaszt, azaz eljárási kötelezettség ellenére nem jár el, akkor a perre az a bíróság illetékes, amelynek a területén a mulasztó közigazgatási szerv székhelye található.

A közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékek illetékességi területe nem a Kp., hanem a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvényből ismerhető meg az alábbiak szerint.

Törvényszék megnevezése

Illetékességi terület

Fővárosi Törvényszék

Budapest

Budapest Környéki Törvényszék

Nógrád megye, Pest megye

Debreceni Törvényszék

Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Győri Törvényszék

Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye, Vas megye

Miskolci Törvényszék

Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye

Pécsi Törvényszék

Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye

Szegedi Törvényszék

Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád-Csanád megye,

Veszprémi Törvényszék

Fejér megye, Veszprém megye, Zala megye

 

A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perek kapcsán a Kp. rögzíti, hogy a perre a munkavégzés helye szerinti bíróság illetékes, de a természetes személy felperes a pert a belföldi lakóhelye szerint illetékes törvényszék előtt is megindíthatja.

A Kp. 13. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott esetekben első fokon a Fővárosi Törvényszék rendelkezik kizárólagos illetékességgel.

Ítélőtáblához tartózó ügyekben a Fővárosi Ítélőtábla a kizárólagosan illetékes, így az ítélőtáblák közül egyedül ez az egy vesz részt a közigazgatási bíráskodásban.

A törvényszékek határozataival szembeni fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el. Az ítélőtábla fellebbezési és az összes felülvizsgálati ügyben a Kúria jár el.

V.        Bíróság összetétele

A Kp. a társasbíráskodás elsődlegességét tekinti irányadó szabálynak, de egyrészt lehetőséget ad a bíróság tanácsának az ügy egyesbírói eljárásra utalására [Kp. 8. § (2) bekezdés], másrészt pedig meghatározza a azon ügyek körét, amelyekben eleve egyesbíró jár el [Kp. 8. § (3) bekezdés]. Ez egy zárt felsorolás, egyesbírói eljárást közigazgatási jogvitákban csak a Kp. írhat elő. A tárgyalás megkezdése előtt azonban ilyenkor is dönthet úgy a bíróság, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. Ebben az esetben a Kp. kizárja az ügy egyesbíró elé történő visszautalását. Másodfokon hármas tanács jár el [Kp. 8. § (5) bekezdés], míg a Kúria főszabályként ötfős tanácsban jár el [Kp. 7. § (6) bekezdés].

VI.      Közigazgatási per

A Kp. a közigazgatási per alaptípusának a klasszikus aktus-felülvizsgálatot állítja, erre vonatkozóan szabályozza a Második Részben a közigazgatási per részletes eljárási szabályait. Ehhez képest tartalmazza az Ötödik Rész a különös közigazgatási perek és egyéb közigazgatási bírósági eljárások speciális szabályait.

A „közigazgatási per” típusa tehát magából a Kp. szabályaiból következik, azonban az egyéb közjogi jogvitáknál az ágazati joganyag tartalmazhat perjogi rendelkezést, mint például egyes – a Kttv. hatálya alá nem tartozó – tisztségviselők vezetői megbízatásával kapcsolatos jogviták esetében is.

VII.     Védirat

A Kp. szerinti „védirat” a hatóság (alperes) védekezését tartalmazza a kereseti kérelemmel szemben, azaz a felperes által benyújtott keresetlevélre válaszol a bíróság előtti eljárásban.

VIII.   Halasztó hatály és azonnali jogvédelem

A benyújtott keresetlevélnek nincs a közigazgatási cselekmény hatályosulására halasztó hatálya. E szabálytól azonban az ágazati jog számára maga a Kp. enged eltérést. Így az ágazati joganyagokban előfordulhat olyan rendelkezés, amely szerint a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van. A közszolgálati jogvitát maga a Kp. nevesíti ilyen kivételként.

Az azonnali jogvédelemre vonatkozó szabályok határozzák meg annak lehetőségét, hogy a bíróság milyen intézkedéseket tehet, ha valakinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási tevékenység vagy az azzal előidézett helyzet fenntartása sérti, a közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása, a vitássá tett jogviszony ideiglenes rendezése, illetve a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása érdekében jogvédelmet kér.

Azonnali jogvédelem iránti kérelemre a bíróság elrendelheti a közigazgatási cselekmény hatályosulása tekintetében a keresetlevél benyújtásának halasztó hatályát, vagy azt feloldhatja, ideiglenes intézkedést tehet, vagy előzetes bizonyításról rendelkezhet.

Azonnali jogvédelmi eszköz egyrészt a halasztó hatály elrendelése. A Kp. itt a tágabb „halasztó hatály elrendelése” fogalmat használja, azonban ezen eszköz jellemzően a végrehajtás felfüggesztése helyébe lépett, tehát azzal megegyező, és hasonlóan szabályozott jogvédelmi eszközt jelent, amely azonban tágabb körben érvényesülhet. Ezen eszköz inverze az, amikor az ágazati joganyag kimondja a keresetlevél benyújtásának halasztó hatályát, és a jogvédelmet e halasztó hatállyal szemben szükséges biztosítani, itt a halasztó hatály feloldása nyújt megoldást, amelynek szabályai megegyeznek a halasztó hatály elrendelésének szabályaival.

Sok esetben e két negatív irányú jogvédelmi eszköz nem képes megfelelő védelmet nyújtani, ezért a Kp. ideiglenes intézkedések elrendelésére is lehetőséget biztosít a bíróság számára. Az alkalmazható ideiglenes intézkedések körét jellemzően az ágazati joganyag tartalmazza.

A Kp. 50. § (2) bekezdésében negyedik eszközként szereplő előzetes bizonyítás elrendelése ugyan nemcsak azonnali jogvédelmi jelleggel rendelhető el, mivel azonban itt is nagy szerepe van a gyorsaságnak, ezért indokolt a rövidebb határidők, a kérelemre és a bíróság eljárására vonatkozó szabályok alkalmazása e jogintézményre is. A törvény ezért az előzetes bizonyításra vonatkozó szabályokat az azonnali jogvédelem szabályai között helyezi el. Kiemelendő, hogy az ehhez szükséges bizonyítási eszköznek az azonnali jogvédelem iránti kérelemhez való csatolását is előírhatja az ágazati joganyag.

A Kp. szabályaiból következik, hogy azonnali jogvédelem iránti kérelem előterjesztésének helye van a keresetlevéllel együtt vagy később az eljárás bármely szakaszában is.

IX.      A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása

A közigazgatási perrendtartás egyes, a törvényben kifejezetten rögzített jogintézmények esetében a polgári perrendtartás (Pp.) szabályait rendeli alkalmazni. A közigazgatási per önállóságát erősítendő a perrendtartás rögzíti, hogy ezekben az esetekben a polgári perrendtartás szabályait a közigazgatási perrendtartással összhangban kell alkalmazni. A perrendtartás a visszautalást kifejezetten az eljárás-semleges jogintézményekre korlátozza, annak érdekében, hogy elkerülje mind az eljárási szabályok duplikálását, mind a jogalkalmazási bizonytalanságokat.

X.        Az elsőfokú eljárás szabályai

1. Keresetlevél

A Kp. külön részbe foglalja az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályokat, ezen belül elsőként a keresetlevél formai és tartalmi követelményeit határozza meg. A törvény a perhatékonyságot szem előtt tartva azt várja el a keresetlevél benyújtójától, hogy abban minden olyan tényt, adatot, indítványt és kérelmet adjon elő, ami lehetővé teszi a közigazgatási per lehetőleg egy tárgyaláson belüli befejezését. A keresetindítási határidő – 30 nap – szempontjából elengedhetetlen, hogy a felperes előadja azt is, mikor szerzett tudomást a közigazgatási tevékenységről.

Külön kiemelendő, hogy az alaki elemek mellett tartalmi elemként a felperesnek elő kell adnia, hogy a közigazgatási tevékenység miért jogsértő rá nézve, miben áll a jogsértés, ezt mivel bizonyítja, és hogy ennek orvoslására mit kér a bíróságtól.

Főszabályként a keresetlevelet az elsőfokú hatóságnál, többfokú eljárás esetében az elsőfokú hatóságnál kell benyújtani, azonban az ágazati jogban ettől eltérő szabályozás is megengedett. A Kp. meghatározza azokat az eseteket, amikor a keresetlevelet a főszabálytól eltérően a bíróságnál kell benyújtani (pl. szerződésekkel kapcsolatos eljárások, mulasztási per, közszolgálati per egyes esetei).

A Kp. 39. § (2) bekezdése alapján a jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelet jogszabályban meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti. A nem kötelezően alkalmazandó, a közigazgatási per megindítása iránti keresetlevél benyújtását szolgáló nyomtatványt a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról szóló 6/2019. (III. 18.) IM rendelet 19. melléklete, a mulasztási per megindítása iránti keresetlevél nyomtatványát a 20. melléklete állapítja meg.

2. Eljárási határidők

A közigazgatási per gyorsítása, és az eljárási időtartam csökkentése érdekében a Kp. feszes eljárási szabályokat tartalmaz, mely lehetővé teszi, hogy az eljárások időtartama rövidebbé váljon. A tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított 60 napon belülre kell kitűzni a Kp. alapján, ami azt jelenti, hogy amennyiben az ügy elbírálható egy tárgyaláson a bíróság ítéletet fog hozni. A Kp. szabályai alapján a bíróság csak indokolt esetben halaszthatja el a tárgyalást. Egyszerűsített perben való eljárás esetén, mivel nincs szükség tárgyalás tartására, várhatóan rövidebb időtartamon belül dönt a bíróság. Ez által a Kp.-ban kialakított határidők rendszere és a feszes eljárási szabályok a bíróságok és a felek számára is optimális eljárási időtartamot alakítottak ki.

3. Egyezség és bírósági közvetítés

Az egyezség szerepe az Ákr. által bevezetendő változásokkal, a bírói út kiszélesedésével és a hivatalbóli döntés-felülvizsgálati lehetőségek korlátaival összefüggésben fontos szerepet kaphat, különösen, ha az anyagi jog a közigazgatási szerv részére mérlegelési mozgásteret biztosít. Ebben az esetben az egyezség létrehozását a bíróság kísérli meg a felek között tájékoztatással az esetleges előnyökről, a feltételekről, továbbá az egyezség tervezetét a bíróság a felek elé tárhatja, illetve egyezségi kísérletre idézheti őket. A bíróság tájékoztatja továbbá a feleket a bírósági közvetítői eljárás lehetőségéről és szabályairól is.

A Kp. lehetőséget teremt arra is, hogy – ha a felek és az érdekeltek ahhoz hozzájárulnak – a bíróság közvetítést rendeljen el, amelynek során a felek és érdekeltek bírósági közvetítő közreműködésével kísérelhetik meg a jogvita megegyezésen alapuló rendezését. Fontos különbség, hogy ekkor nem a perbíróság, hanem egy bírósági közvetítői segíti a feleket egy esetleges egyezség megkötésében. A bírósági közvetítőre és eljárására a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény rendelkezéseit alkalmazni a Kp.-ban foglalt eltérésekkel.

Természetesen ezekben az esetekben a felek nem a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről állapodhatnak meg, azonban a tevékenységgel okozott jogsérelem orvoslásának módjában a jogszabályi keretek között igen.

4. Keresettípusok keresetváltoztatás

A közigazgatási perben előterjeszthető kereseti kérelmeket a törvény taxatíve meghatározza. A közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezésére, megsemmisítésére vagy megváltoztatására irányuló kérelem mellett a keresetben kérhető az elmulasztott cselekmény megvalósításra kötelezése és a közigazgatási szerv marasztalása is. A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre. Megállapítási kereseti kérelemmel a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsérelem tényének, vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása kérhető. Ennek akkor van helye, ha a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a közigazgatási tevékenység vagy a jogviszony természeténél fogva, illetve valamely más okból nincs helye hatályon kívül helyezésnek, megsemmisítésnek vagy megváltoztatásnak, illetve marasztalás sem kérhető.

A felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A közigazgatási cselekmény azon részei tekintetében, melyet a keresetlevél nem támad, csupán a perindításra nyitva álló határidőn belül van helye a kereseti kérelem kiterjesztésének.

5. Tárgyaláson kívüli elbírálás tárgyalás tartása iránti kérelem

A Kp. 77. § (1) bekezdése alapján főszabályként nincs helye tárgyalás tartásának a közigazgatási per során, arra a felek kérelmére vagy a bíróság döntése alapján kerül sor.  Tárgyalás tartását a felperes a keresetlevélben, az alperes a védiratban kérheti, a később perbelépő felek vagy érdekeltek a perbelépési kérelemben, illetve perbevonástól vagy perbeállítástól 15 napon belül kérhetik a tárgyalás tartását. Bizonyítási eljárás esetén a tárgyalás tartása nem mellőzhető, kivétel ez alól az okirati bizonyítás esete. Ha nem kerül sor tárgyalás tartására a bíróságnak a védirat közlésével egyidejűleg minimum 15 napos határidőt kell adnia a feleknek a beadványaik benyújtására, illetve a beadványokra történő nyilatkozattételre. A Kp. 58. § (2) bekezdése alapján az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított 60 napon belülre kell kitűzni, ha nem kerül sor tárgyalásra az ítéletet a keresetlevél beérkezésétől számított 60 napon kell a bíróságnak meghoznia.

6. Bizonyítás

A Kp.-ban szabad bizonyítási rendszer van, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összevetve értékeli összevetve a megelőző eljárásban feltárt tényállással. A feszes eljárási szabályokra tekintettel bizonyítási indítványt legkésőbb az első tárgyaláson van lehetőség előadni, de a bíróság azt megelőzően is intézkedhet aziránt, hogy a bizonyítási eszközök az első tárgyaláson már rendelkezésre álljanak. Fontos újítás, hogy a megelőző eljárás idején fennálló tényre hivatkozni vagy bizonyítást indítványozni csak akkor lehet, ha a felperes vagy az arról érdekelt arról önhibáján kívül nem tudott vagy a hatóság hivatkozása ellenére figyelmen kívül hagyta. A bíróság főszabályként csak a felek vagy érdekeltek által előterjesztett bizonyítási indítványok alapján folytat le bizonyítást, kivéve az olyan tényeket vagy körülményeket, amelyet a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni, továbbá kiskorú vagy fogyatékossági támogatásra jogosult személy érdekeinek a védelmében, valamint ha törvény így rendelkezik.

A megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő a közigazgatási perben a perben kirendelt igazságügyi szakértővel azonos megítélés alá esik, szakvéleménye egyenrangú bizonyítékként szolgál.

7. A bíróság döntési jogköre

A Kp. 85. §-a tartalmazza a bíróság döntésére vonatkozó szempontokat és korlátokat. Főszabályként a bíróság a közigazgatási cselekmény meghozatalának időállapotában vizsgálja a jogszerűséget, azonban ágazati törvény rendelkezhet úgy, hogy az elbírálás idején hatályos tényeket és jogszabályokat vegye figyelembe a bíróság.

A kereset elutasításának eseteit a Kp. 88. §-a határozza meg. Ennek értelmében a bíróság elutasítja a kereseti kérelmet, ha az alaptalannak bizonyul, ha a felperesnek nem volt kereshetőségi joga (a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg), vagy olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.

Az a tény, hogy a bíróság az ügy érdemére ki nem ható szabályszegést állapít meg, nem eredményezi automatikusan azt, hogy a közigazgatási szervet kötelezné a perköltségek viselésére.

8. Megsemmisítés és hatályon kívül helyezés

Ha a bíróság a vitatott közigazgatási cselekményről megállapítja, hogy jogsértő volt, azaz helyt ad a kereseti kérelemnek, az általános szabályok szerint a közigazgatási cselekményt megsemmisíti, vagy hatályon kívül helyezi.

A Kp. 92. §-a foglalja össze azon eseteket, amelyekben meg kell semmisíteni a közigazgatási cselekményt. Feltétlen meg kell semmisíteni a közigazgatási cselekményt, ha a közigazgatási cselekmény semmis, vagy jogszabályban meghatározott okból érvénytelen, továbbá a közigazgatási cselekmény olyan lényeges alaki hiányosságban szenved, amely miatt nem létezőnek kell tekinteni. Feltétlen megsemmisítési ok továbbá a jogalap téves megválasztása, illetve a megelőző eljárás lényeges szabályainak megsértésével okozott, a bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértés fennállása. A Kp. 92. § (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy ahol a Kp. megsemmisítést említ, azon hatályon kívül helyezést is érteni kell.

A törvény megkülönbözteti az ex tunc hatályú megsemmisítést, a hatályon kívül helyezéstől. A hatályon kívül helyezés történhet ex tunc, ex nunc, és pro futuro. A különbség tehát a hatályon kívül helyezés hatályában van: a közigazgatási cselekmény megvalósításának időpontjára visszamenőleges hatállyal kerülhet sor a megsemmisítésre, és, amennyiben ez fontos közérdeket, a jogbiztonságot vagy a cselekmény által érintett - elsősorban harmadik - személyek érdekeit sérti, a bíróságnak lehetősége van a hatályon kívül helyezés ettől eltérő időpontban való meghatározására. A bíróságnak, a megsemmisítés mellett, az eredeti állapot helyreállítása érdekében is marasztalhatja az alperest.

A vitatott közigazgatási cselekmény megsemmisítése, illetve hatályon kívül helyezésével egyidejűleg a bíróság az alperes közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására is kötelezheti. A kötelezés során a bíróság eljárásjogi iránymutatásokat adhat a közigazgatási szervnek, amelytől a szerv csak akkor térhet el, ha az eltérés okát meg tudja indokolni. Fontos megjegyezni, hogy a bíróság iránymutatása sosem irányulhat a közigazgatási szerv eljárásának érdemi végkimenetelére (például a hatósági döntés tartalmára), mert a bíróság ekkor a hatáskörelvonás tilalmába ütközne.

9. Megváltoztatási jogkör

Amennyiben a bíróság helyt ad kereseti kérelemnek, akkor a vitatott közigazgatási cselekményt (például a határozatot) megváltoztathatja, amennyiben a Kp.-ben szabályozott körülmények az adott ügy kapcsán fennállnak. Ekkor a bíróság a megállapított jogsérelmet saját hatáskörben orvosolja.

A Kp. rögzíti, hogy  a bíróság egyrészről akkor változtathatja meg a vitatott közigazgatási cselekményt, ha az ügy természete azt megengedi, a tényállás megfelelően tisztázott, a rendelkezésre álló adatok alapján a jogvita véglegesen eldönthető, azaz a bíróságnak nem szükséges további bizonyítási cselekményt lefolytatnia a per során. A megváltoztatási jogkör további feltételei, hogy a vitatott közigazgatási cselekmény többfokú közigazgatási eljárásban valósult meg, vagy az egyfokú közigazgatási eljárásban megvalósított közigazgatási cselekmény esetén ágazati törvény kifejezetten lehetővé teszi.

Ha a bíróság az alperes közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte, azonban az alperes közigazgatási szerv érdemi indokolás nélkül nem tartotta be a bírósági ítéletben foglaltakat, a közigazgatási bíróság már megváltoztathatja a vitatott közigazgatási cselekményt akkor is, ha az általános szabályok ezt nem tennék lehetővé.

10. Közigazgatási szerződések

A Kp. 4. § (7) bekezdés 2. pontja értelmében közigazgatási szerződésnek minősül, a magyar közigazgatási szervek között közfeladat ellátására kötött szerződés vagy megállapodás, továbbá az a szerződés, amelyet törvény vagy kormányrendelet annak minősít. Az Ákr. ennek megfelelően a hatósági szerződést közigazgatási szerződéssé minősíti.

A közigazgatási szerződések alapvető jellemzői, hogy

-           legalább egyik alanya közigazgatási szerv,

-           közfeladat ellátására irányul (pl. közszolgáltatás nyújtása, közhatalmi feladatok előkészítésében való közreműködés, stb.),

-           sok esetben a szerződés egyoldalú hatalmasságot biztosít a közigazgatási szerv számára,

-           közigazgatási bíróság jár el a szerződéssel kapcsolatos jogvitában.

A közigazgatási szerződéseknél összeghatártól függetlenül kötelező a jogi képviselet [Kp. 27. § (1) bekezdés]. A perindítási jogkör a Kp. általános szabályai szerint alakul, tehát (feltéve, hogy van ilyen) a törvényességi felügyeleti szerv is megtámadhatja e szerződéseket bíróság előtt, amennyiben törvényességi felhívása eredménytelen volt. A semmisséget és a jogszabályban ilyenként meghatározott érvénytelenségi okot a bíróság pedig hivatalból vizsgálja.

A közigazgatási szerződésekre nézve a Kp. a bíróság döntési jogkörére nézve speciális szabályokat állapít meg, amelyek azonban szubszidiáriusak, hiszen azok a szerződésekre vonatkozó anyagi joghoz igen intenzíven kapcsolódnak, a marasztalási ítélet tartalmát is alapvetően az anyagi jog határozza meg. A közigazgatási szerződések területe ágazatonként oly mértékben különböző lehet, hogy az ilyen jogvitákra vonatkozó szabályok esetében az ágazati szabályozás kiemelt szerephez jut.

XI.      Perorvoslatok

A Kp. perjogi rendszerében szűk körben biztosított a fellebbezés lehetősége. A felülvizsgálati eljárásban bevezetésre kerül – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez (a továbbiakban: Pp.) igazodva – a befogadási eljárás, mint egyfajta szűrő.

1. Fellebbezés

A Kp. fő szabálya szerint az elsőfokú ítélettel törvényszék szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi, vagy ha a közigazgatási cselekményt megelőző eljárás nélkül valósították meg. Kivétel az általános szabály alól azon esetek köre, amelyekben a Kp. maga biztosítja a fellebbezés lehetőségét az ítélet ellen. Ilyen esetkör például a mulasztási és marasztalási perben hozott ítéletekkel szembeni fellebbezés.

A fellebbezési kérelem benyújtására a Kp. szerint, az ítélet közlésétől számítva 15 nap áll rendelkezésre. A keresetlevéltől eltérően a fellebbezésnek halasztó hatálya van.

2. Felülvizsgálat

A Kp. rendszerében e rendkívüli perorvoslat célja, hogy az egységes joggyakorlat kialakítását és biztosítását elősegítse, azzal, hogy az olyan jogszabálysértésekkel szemben nyújtson orvoslást, melyek a kúriai ítélkezési gyakorlattól való eltérés vagy az uniós jog helytelen értelmezése miatt következtek be. A felülvizsgálatra ebből fakadóan – a befogadási eljárás, mint szűrő alkalmazásával – csak szűk körben kerülhet sor, ugyanakkor ezen eszköz a joggyakorlat egységessége érdekében a Kp. maga is úgy rendelkezik, hogy ágazati törvény a felülvizsgálatot csak különösen indokolt esetben zárhatja ki.

3. Perújítás

A perújítás szabályozása során a Kp. csak a legszűkebb körben tartalmaz rendelkezéseket. A jogintézmény tekintetében a Kp. a Pp.-hez igazodik, arra utal vissza, tehát főszabályként a Pp.-nek megfelelően, az ott felsoroltak szerint van helye perújításnak.

XII.     Különös közigazgatási perek

1. Egyszerűsített per

Az egyszerűsített per a kisebb súlyú ügyek gyors és hatékony bíróság általi elbírálásához szolgáltatja az eljárási keretet.

Ez esetben is keresetlevéllel kell megindítani az eljárást és a bíróság az egyszerűsített perben is ítélettel határoz. A Kp. részletesen meghatározza, mely ügyek bírálhatóak el egyszerűsített perben [Kp. 125. § (2) bekezdés]. Ha a Kp. az adott ügyfajtát az egyszerűsített perek közé utalja, de az ágazati sajátosságok miatt a teljes eljárás lefolytatása szükséges az adott ügytípusban, úgy az ágazati jog az egyszerűsített peres eljárást kizárhatja. Bizonyos esetekben az egyszerűsített per szabályai szolgálnak keretszabályként bizonyos peres eljárásokban (pl. mulasztási per).

2. Mulasztási per

A Kp. különös perként szabályozza a mulasztási pert. Kiemelendőek e pertípusnál az általános szabályokhoz képest a perindításra, illetve a bíróság döntésére vonatkozó speciális szabályok. A keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani. Az erre nyitva álló határidő a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől vagy a jogorvoslati szerv mulasztása esetén az intézkedésére nyitva álló határidő elteltétől számított 90 nap, de legkésőbb a közigazgatási cselekmény megvalósítására irányadó határidő leteltétől számított egy év.

Mulasztási per megindítására akkor van lehetőség, ha az ügyfél a mulasztás orvoslására rendelkezésére álló közigazgatási jogorvoslati eljárást indított, értve ez alatt a mulasztó közigazgatási szerv jogorvoslati, felügyeleti szervéhez fordulást vagy a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény szerinti panasz előterjesztését is. A keresetlevélre a Kp. 128. § (3) bekezdése a fentiekhez igazodó formai többletkövetelményeket állapít meg.

Nagyon fontos, hogy a mulasztási ítéletben a bíróság, ha a keresetnek helyt ad, csupán megállapítja a mulasztást, és a Kp. 129. § (3) bekezdése alapján a mulasztó szervet jogszabályi kötelezettség terheli az elmulasztott cselekmény megvalósítására, tehát a bíróság ítéletében nem kötelez a mulasztás pótlására, s nem is pótolja az elmulasztott cselekményt mulasztási ítéletében.

3. Marasztalási per

A Kp.-ban szabályozott különös perek következő típusa a marasztalási per, amelynek keretében elsősorban a közigazgatási szerződésekkel és a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogviták elbírálása történik.

A marasztalási perek alapját képező jogviszonyoknál számos esetben – így például a szerződéses jogviszonyoknál – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény az alkalmazandó háttérjogszabály az ágazati jogban nem szabályozott kérdésekben, ami az e jogviszonyokból származó igények érvényesítésére is kihatással van.

A marasztalási kereseti kérelem irányulhat a közigazgatási jogviszonyból származó kötelezettség teljesítésére, a közigazgatási tevékenység jogsértő következményeinek elhárítására, illetve a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezésre. További eltérés az általános rész, és a megtámadási keresethez képest, hogy a keresetlevelet a bíróságnál kell benyújtani, kivéve a Közszolgálati Döntőbizottság határozata elleni keresetlevelet. A marasztalási per esetén a Pp. szabályainak alkalmazása szélesebb körű, illetve a viszontkereset és beszámítás szabályait külön tartalmazza a Kp. e fejezete, mivel az általános közigazgatási perhez képest a marasztalási per közelebb áll a polgári perhez. Speciális alesete a marasztalási pernek a nem közigazgatási szerv ellen indított további különös per.

4. Köztestületi felügyeleti per

A Kp. a köztestületet közigazgatási szervvé minősíti, így a köztestület közigazgatási jog által szabályozott, jogalanyok jogi helyzetének megváltoztatására irányuló döntései közigazgatási cselekményeknek minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a köztestület tagokkal kapcsolatos döntései – abban az esetben is, ha nem minősülnek hatósági döntéseknek – a közigazgatási ügyben eljáró bíróság előtt megtámadhatóak. Tehát mind a fegyelmi döntések, mind a köztestületi szabályzatok, mint egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezések a Kp. 4. §-ának értelmében közigazgatási jogvita tárgyát képezhetik.

Ez a pertípus a köztestületek törvényességi felügyeletének eszköze. Perindításra kizárólag a köztestület felett törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (a köztestületi jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási szerv) vagy a törvényességi ellenőrzést gyakorló ügyészség jogosult. E kizárólagos keresetindítási jog ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a köztestületi szervek közigazgatási tevékenysége az általános szabályok szerint ne lenne támadható, csupán azt, hogy az e fejezetben szabályozott speciális jogkövetkezmények főszabály szerint csak a törvényességi felügyeleti eljárás nyomán indult perben alkalmazhatóak.

5. Teljesítésre kötelezés

A Kp. erre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására akkor kerül sor, ha a bíróság új eljárásra kötelezte a közigazgatási szervet, vagy ha a közigazgatási szerv mulasztását állapította meg. Ekkor a Kp. 152. § (1) bekezdése értelmében a felperes vagy az érdekelt a teljesítési határidő leteltétől számított kilencven napon belül a teljesítés kikényszerítése érdekében kérelemmel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó bírósághoz. Erre az eljárásra, a XXVI. Fejezetben foglalt eltérésekkel, az egyszerűsített perre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A kérelem alapján, a bíróság tisztázza a teljesítés elmaradásának okát. Egyrészt felhívja a közigazgatási szervet – határidő tűzésével egyidejűleg – hogy teljesítse a kötelezettségét, másrészt, magyarázatot is kér – a magyarázatot alátámasztó iratok egyidejű megküldése mellett – hogy miért nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak. Ha a közigazgatási szerv teljesíti kötelezettségét – a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezés mellett – a bíróság megszünteti az eljárást.

Amennyiben a közigazgatási szerv nem ad magyarázatot, vagy a magyarázat nem alapos, a bíróság a közigazgatási szervet – a kérelmező költségeinek megtérítésére kötelezése mellett – teljesítési bírsággal sújtja. A teljesítési bírság összege az ügy körülményeihez, illetve a kötelezettség súlyához igazodik. Továbbá, helye lehet a teljesítési bírság ismételt kiszabásának is, amely kiszabás helyett vagy mellett pénzbírsággal is sújtható a közigazgatási szerv. A teljesítési bírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A teljesítési bírság kiszabása mellett más eszköze is van a bíróságnak. Kijelölhet egy másik, azonos hatáskörű szervet az eljárás lefolytatására. Ezen szerv esetében is helye van a XXVI. Fejezetben meghatározott teljesítésre kötelezésnek, amennyiben a kijelölt szerv az eljárási kötelezettségének nem tesz eleget. Ha pedig az ügy törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv felhatalmazható a mulasztás pótlására. Amennyiben, ez utóbbi kettő intézkedés nem alkalmazható, a bíróság ideiglenes intézkedést hozhat, amely a teljesítésig hatályos.

Menü

Főoldal

Navigáció