Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek által véglegesen kiszabott és meg nem fizetett valamennyi anyagi és eljárási bírságot adók módjára kell-e behajtani?

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 42. § (1) bekezdése alapján az önálló szabályozó szerv kivételével az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által kiszabott és beszedett bírság, annak késedelmi kamata és pótléka a költségvetési szervnél és területi szerveinél nem használható fel. A beszedett bírság, késedelmi kamat, pótlék – a bírságból jogszabály alapján a helyi önkormányzatot megillető rész kivételével – az Áht. 14. § (4) bekezdés d) pontja szerinti fejezet javára elszámolandó költségvetési bevételt képez.

Ezzel összefüggésben az Áht. 42. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság, ügyészség által kiszabott eljárási bírság és rendbírság kivételével - a jogerősen, illetve véglegesen kiszabott és meg nem fizetett bírság, valamint a meg nem fizetett bírság miatt jogerősen vagy véglegesen kiszabott és meg nem fizetett késedelmi pótlék köztartozásnak minősül, és azt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 134. §-ában foglaltak szerint, vagy ha az nem az Ákr. hatálya alá tartozó eljárásban került megállapításra, akkor adók módjára kell behajtani.

Az Ákr. hatálya alá tartozó esetekben a végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja.

Az Ákr.-el összefüggésben kérdésként merült fel az Áht. 42. § (3) bekezdésének alkalmazási köre.

1. Szükséges elsőként azt tisztázni, hogy az adóhatóság általi behajtás az Áht. szabályozási rendszeréből fakadóan kizárólag az Áht. 42. § (1) bekezdése szerinti bírságokra vonatkoztatható, tehát az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által kiszabott bírságokra.

2. Tárgyát illetően főszabály szerint minden anyagi és eljárási bírságot annak meg nem fizetése esetén - amennyiben azt Ákr. hatálya alá tartozó eljárásban állapították meg -, az Ákr. 134. §-ában foglaltak szerint; amennyiben pedig az nem az Ákr. hatálya alá tartozó eljárásban került megállapításra, akkor adók módjára kell behajtani (kivéve a bíróság, ügyészség által kiszabott eljárási bírságot és rendbírságot, valamint azon bírságokat, amelyek behajtására a főszabálytól eltérő külön törvényi szabályozás vonatkozik).

Az Ákr. 134. § (1) bekezdése szerint a végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja. Ezzel összhangban az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Ákr. 131. § (2) bekezdése kifejezetten rögzíti e rendelkezéssel párhuzamosan azt, hogy ha a végrehajtást az állami adóhatóság foganatosítja, eljárására az Ákr. végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

Minden egyes bírság – ide értve az eljárási bírságot is - tekintetében szükséges tehát vizsgálni az adott bírságra vonatkozó konkrét szabályozást, és csak akkor kell az Áht. főszabálya alapján azt az Ákr. szerint, vagy adók módjára behajtani, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete a bírság meg nem fizetése esetére annak behajtásáról nem rendelkezik.