Az eljárás megindításáról szóló értesítést végzésben kell-e kibocsátani?

Az Ákr.-ben a hivatalbóli eljárás megindítása körében kerül szabályozásra az eljárás megindításáról való értesítés (annak tartalma, illetve mellőzésének esetei), lényegesen szűken meghatározva az eltérés lehetőségét.

Az Ákr. 104. § (3) bekezdése értelmében a hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti.  Ugyanez a bekezdés határozza meg azokat az eseteket is, amikor az értesítés mellőzhető. Ennek megfelelően, az értesítés csak akkor mellőzhető, ha

a) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti,

b) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy

c) az az eljárás sikerét meghiúsítaná.

Külön törvényi előírás nélkül is mellőzhető ugyanakkor az értesítés, ha az az eljárás eredményességét meghiúsítaná. Ez egy magasabb védelmi szintet jelent, mint az egyszerű veszélyeztetés, mert tényleges kényszerítő indokok szükségesek hozzá. Az, hogy ez az adott ügyben fennáll-e, az ügy összes körülményének alapos mérlegelését követően állapítható meg, és a hatóság feladata, felelőssége annak indokoltságának alátámasztása.

Az Ákr. 104. § (4) bekezdése meghatározza, hogy mit is kell, hogy tartalmazzon egy értesítés. Ennek értelmében, az értesítés tartalmazza

a) az ügy tárgyát és számát, az eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,  és

b) az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.

Az Ákr. abból kiindulva, hogy az eljárások zöme kérelemre indul, a kérelemre induló ügyek szabályozását teszi elsődlegessé. [vö. Ákr. III. Fejezet]

Az ügyfelek jogát nem sérti, ha a kérelemre induló eljárásban nem általánosan kötelező az ügyfelek értesítése. A tényállás-tisztázás keretében rögzíti a törvény, hogy minden esetben, amikor bizonyítás lefolytatására kerül sor, az ügyfelet értesíteni kell - ha addig például nyilatkozattételre felhívás keretében nem történt meg vagy nem kapott függő hatályú döntést - annak érdekében, hogy betekinthessen az iratokba, vagy nyilatkozatot tegyen. Amennyiben a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – hogy megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő. (vö. Ákr. 76. §)

Az értesítés habár nagyon jelentős jogintézmény, garanciális szerepet csupán a hivatalbóli eljárásokban tölt be. A hatóságok munkáját sem nehezíti meg az értesítés intézménye, hiszen minden olyan eljárásban, amely jellegénél fogva igényli az azonnali intézkedést, és amennyiben az értesítés meghiúsítaná az eljárás eredményességét, vagy azt törvény - kiemelten fontos közérdekre tekintettel - kizárja, úgy a jogintézmény mellőzhető. Például: életszerűtlen adott esetben egy közúti ellenőrzés keretében előre értesíteni a - feltehetően - megbírságolandó ügyfelet.

Az Ákr. 80. §-a határozza meg a döntés formáit, a 81. §-a pedig a döntés tartalmáról és formájáról rendelkezik.

Az Ákr. 80. §-a értelmében a döntés határozat vagy végzés. A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések pedig végzések.

A fentiek alapján megállapítható, hogy hatósági döntést a „döntést igénylő” kérdésekben szükséges hozni, tehát, amely aktushoz joghatás fűződik.

Az eljárás megindításáról szóló értesítés elsősorban tájékoztatást hordoz magában és nem döntést, ahhoz joghatás nem fűződik; ugyanis megállapítható példának okáért, hogy a hatósági eljárásra irányadó határidő nem az értesítés miatt kezdődik meg, hanem a jogszabályi előírásból fakadóan, ex lege. Ezzel összhangban az Ákr. 104. § (3) bekezdése szerint: „A hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti.” Erre tekintettel, nem szükséges az eljárás megindításáról szóló értesítést végzés formájában meghozni.

Fentiek nem zárják ki, hogy a hatóság az ügy minden körülményét mérlegelve arra a következtetésre jusson, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítést mégis végzés formájába öntse, ez azonban hangsúlyozottan nem kötelezettsége a hatóságnak.

Összességében elmondható, hogy ha a hatóság közlendőjét jogszabályi hivatkozással alá tudja támasztani, végzést hoz, ha azonban nincs olyan jogszabályi hivatkozás, amelyre a döntését alapozná, azonban szükségesnek látszik az eljárás résztvevőjével kommunikálni, azt – a döntés formáját és jogkövetkezményeit nélkülöző - levélben is megteheti. Az eljárás megindításáról szóló értesítés is alapvetően levélben és nem végzésben történik. Továbbá az Ákr. értelmében ugyan nem kötelező, hogy az értesítés a végzés formájában történjen, azonban az Ákr. nem is zárja ki, hogy az értesítésről végzés szülessen.