Milyen terjedelemben vizsgálhatja és veheti figyelembe az ügyfél gazdasági érdekét a közigazgatási hatóság?
A jogos gazdasági érdek figyelembevételének módja és terjedelme az adott egyedi ügy minden körülményéhez kapcsoltan, a hatóság mindenkori mérlegelésétől függ. Nem kell és nem is lehet pontos mércét meghatározni a tekintetben, hogy hogyan kell a jogos gazdasági érdeket figyelembe venni.
Erre vonatkozóan az Ákr. nem vette át a Ket. korábbi szabályozását, amely nevesítette ezt az érdeket. E helyett az Ákr. alábbi rendelkezéseire támaszkodhat a hatósági ügyintéző.
Az Ákr. a 2. §-ában rögzíti, hogy a közigazgatási hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el. Rendelkezik továbbá arról, hogy a hatóság a hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően, a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül, a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el.
Az Ákr. a 6. §-ában kimondja továbbá, hogy az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel együttműködni.
Ezen alapelvek együttes értelmezéséből vezethető le az a következtetés, hogy a hatóságnak a jogos gazdasági érdeket – hasonlóan az ügyfél valamennyi más, jogszerűen figyelembe vehető érdekéhez – a rendeltetésszerű joggyakorlás, az együttműködési kötelezettség és a jóhiszeműség elvének keretei között figyelembe kell vennie.
Hangsúlyozandó továbbá, hogy – tekintettel az Ákr. általános Kódex jellegére – az adott eljárásra vonatkozó ágazati szabályozás a fentieken túlmenően rendelkezhet bizonyos más érdekek – így például a jogos gazdasági érdek – kiemelt figyelembevételéről is, kiegészítő szabályozásában. Ennek oka abban kereshető, hogy számos közigazgatási hatóság jogosult olyan korlátozásokra – például egy üzem működésének felfüggesztésére – amelynek az elengedhetetlenül szükséges időn túli fenntartása könnyen csődbe vihet egy céget, vagy más kárt okozhat. Itt tehát nem az a probléma, hogy a korlátozás elrendelése eredendően törvénysértő volt, hanem az, hogy egy jogszerűen elrendelt korlátozást esetleg a feltétlenül indokoltnál hosszabb ideig tartottak hatályban, ami az alapelvbe ütközik, tehát törvénysértő.
A hatóságnak, döntése meghozatala során mérlegelési jogkörét gyakorolva e szempontokra is figyelemmel kell lennie. Különös tekintettel arra, hogy például az államigazgatási jogkörben okozott károkkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban is kiemelkedő szempontként szerepelhet e kérdés. Ugyanakkor a jogelvonásra vagy jogkorlátozásra (például kisajátításra) irányuló kérelmek elbírálásánál is fontos hangsúlyt kaphat az ilyen – vagy hasonló más, jog által védett – érdek. Így, ha a kívánt cél a kérelemben megjelöltnél enyhébb jogkorlátozással is elérhető, ezt meghaladó részében a kérelmet el kell utasítani.