A felfüggesztési ok megszűnésekor az eljárás felfüggesztésének megszüntetéséről szükséges-e végzést hozni, ha az ok megszűnéséről való tudomásszerzéssel egyidejűleg érdemi döntését meghozza a hatóság?

A döntés tartalma, megszövegezése és hordozója körében az Ákr. – a törvény általános absztrakciós szintjének megfelelően – csak a szabályozás magját tartalmazza. Ugyanakkor – mivel az Ákr. megengedi a rendelkezéseket kiegészítő szabályok alkalmazását – egyes ágazati eljárásokban a jogszabályok többlet-tartalmielemeket határoznak meg.

Az Ákr. 80. § (1) bekezdése értelmében a hatóság – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések. Az Ákr. 80. § (4) bekezdése szerint, ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, a hatóság mellőzi a határozathozatalt, minden más esetben tehát szükséges a döntést valamely – határozat vagy végzés – formában meghozni. A hatóság főszabály szerint nem mentesülhet az alól, hogy írásban rögzített döntést hozzon minden olyan esetben, amikor az Ákr. 80. § (1) bekezdése alapján a hatóságnak döntést kell kibocsátania, vagyis a felfüggesztés megszüntetése olyan eljárás során felmerült kérdésnek minősül, amelyről végzésben kell rendelkeznie.

Összefoglalóan megállapítható, hogy mindenképpen szükséges önálló döntést – végzést – hozni az eljárás felfüggesztésének megszüntetéséről, amely ellen az Ákr. 112. § (2) bekezdés e) pontja értelmében önálló jogorvoslatnak van helye.