Felhasználhatóak-e a hatósági eljárás során bizonyítékként olyan iratok, amelyek nem magyar nyelven készültek, illetve hogyan egyeztethető össze az Ákr. 20. §-ában foglalt rendelkezés azzal, ha az ügyfél nem beszéli a magyar nyelvet?
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 20. § (1) bekezdésének első mondata rögzíti, hogy a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az eljárás során az érintettek más nyelven is kommunikáljanak, illetőleg a magyartól eltérő nyelvű okiratokat nyújtsanak be, és azokat a hatóság eljárása során felhasználhassa. Amennyiben erről a hatóság és az ügyfél megnyugtatóan meg tud egyezni, az általuk közösen preferált nyelvet egyébként minden fél beszéli, valamint, amennyiben adott ügyben a magyartól eltérő nyelv használata mutatkozik észszerűnek vagy indokoltnak, úgy lehetséges és szükséges is ezen idegen nyelv vagy ilyen nyelven készült dokumentum felhasználása. (Leegyszerűsítő példával élve, egy eljárás alá vont, angol nyelven beszélő ügyfélhez hiába intézne a hatóság ügyintézője magyar nyelven kérdéseket, ha az ügyfél azt nem érti meg. Ha azonban az ügyintéző beszél angolul, semmi akadálya, sőt kötelezettsége angolul feltenni kérdéseit).
Az Ákr.-nak az eljárás hivatalos nyelvére vonatkozó rendelkezései nem jelentik tehát egyszersmind azt, hogy más nyelven az eljárás során ne lenne lehetséges kommunikálni. A hivatalos nyelvként deklarált magyar nyelv pusztán arra kötelezi az eljárás résztvevőit, hogy az eljárás sarokpontjai – így különösen az érdemi döntéshozatal – magyar nyelven történjék. Ez sem jelenti azt, hogy a döntés adott esetben ne történhetne meg másik nyelven (is), csupán azt jelenti, hogy, amennyiben több nyelven is megszövegezésre kerül az érdemi döntés, úgy egy esetleges jogvita esetén a magyar nyelvű kiadmány lesz az irányadó.