A döntés kiegészítése esetén hogyan alakul a jogorvoslat rendje, ha a hatóság a döntés kiegészítésére irányuló kérelemnek nem ad helyt?
Az Ákr. garanciális és permegelőző szerepére tekintettel rögzíti, hogy a döntés kijavítása és kiegészítése mind kérelemre, mind hivatalból történhet. Indokolt ugyanis biztosítani, hogy ha a kijavítás vagy a kiegészítés feltételei fennállnak, a hatóságot akkor is döntési kötelezettség kell, hogy terhelje, ha erre az ügyfél hívja fel a figyelmét.
A kiegészítés jogintézménye esetén nem beszélhetünk alacsonyabb fokú döntésből fakadóan vitássá tett jogról vagy érdekről, hiszen a hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben [Ákr. 91. § (1) bekezdése]. Ezen döntés ellen pedig majd az általános szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat [Ákr. 91. § (4) bekezdése] Mindebből az következik, hogy nem csak a döntés kiegészítésére irányuló kérelemnek történő helyt adás, hanem annak el nem fogadása, elutasítása esetén is – új első fokú döntés lévén – az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak (Ákr. IX. Fejezete).
A döntés kiegészítésének módja egységes döntésbe foglalt döntés meghozatala. Az így hozott döntésre, a döntésre vonatkozó egyéb szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell, így nyilvánvalóan – egyebek mellett – a döntés formai követelményeire, közlésére vonatkozó szabályokat, mely utóbbit meg is erősíti az Ákr. 91. § (5) bekezdése.
Felmerülhet az egységes döntésbe foglalt döntés elleni jogorvoslat terjedelme. Hangsúlyozandó ezzel összefüggésben, hogy az Ákr. 91. § (4) bekezdése a kiegészítéssel és nem a kiegészített, egységes döntéssel szemben biztosítja a jogorvoslat lehetőségét, így annak csupán a döntésben szereplő – a kiegészítés folytán bekerült – új elemekre vonatkozóan van helye.