Két határozat ugyanabban az ügyben

Két különböző szerv hozott határozatot ugyanazon ügyben, egymástól függetlenül, eltérő időben, eltérő döntéssel. Melyik határozat fogadható el?

1. Elöljáróban kiemelendő, hogy a kérdés megválaszolásakor a két eljárás döntésének alapjául szolgáló tényállást teljes mértékben azonosnak tekintettük (ha ugyanis a tényállás egyes meghatározó elemei eltérnek, akkor különböző hatósági ügyekről lehet szó). Megjegyzendő, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint akkor áll fenn ügyazonosság, ha az ügyfelek köre, illetve az eljárásban érvényesített jog, vagy az eljárás tárgyát képező kötelezettség is azonos [Legf. Bír. Kfv.IV.37.958/2010/9.]. Ugyanakkor az ügyazonosságot a bírói gyakorlatban minden olyan esetben megállapították, amikor a korábbi eljárásban teljes mértékben tisztázott tényállásnak csak valamely, már feltárt elemére tekintettel kívánta az ügyfél az ügy lefolytatását [Legf. Bír.Mfv.IV.10.818/2006/4.].

A hatósági eljárások körében a tényleges ügyazonosság ritka két okból. Egyrészt a tényállás meghatározó elemei gyorsan változhatnak, akár magának az ügyfélnek a cselekményeire tekintettel. Másrészt a tényállás jogi beszámítását eredményező anyagi jogszabályok változása is önmagában új tényállást, és így új ügyet keletkeztet.

2. Amennyiben azonos tényállás mellett két különböző hatósági eljárásban két külön döntés született, elsőként azt szükséges megvizsgálni, hogy a két eljáró hatóságnak volt-e hatásköre, illetékessége az ügy elintézésére.

a) Mindkét eljáró hatóságnak volt hatásköre és illetékessége (ez például országos illetékesség esetén fordulhat elő): ebben az esetben az Ákr. 16. § (5) bekezdésében foglalt megelőzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni: az a hatóság jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg. A megelőzés esetén, ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt, vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli.

b) Amennyiben az egyik vagy mindkét hatóságnak sem volt hatásköre a döntés meghozatalára, az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján a hatáskör hiányában hozott döntést meg kell semmisíteni az ideiglenes intézkedés kivételével. Megjegyzendő, hogy semmisségi ok fennállása esetén sem semmisíthető meg a döntés az Ákr. 123. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben, így például akkor, ha az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta három év eltelt (ezek konjunktív feltételek, csak együttes meglétük alapozza meg a semmisség folytán szükséges megsemmisítés elmaradását). A megsemmisítés történhet például egy fellebbezést követően lefolytatott másodfokú eljárásban, egy közigazgatási per során, vagy akár a felügyeleti eljárásban is (előbbi az ügyfél által kezdeményezett jogorvoslat). Megjegyzendő továbbá, hogy az egyik eljáró hatóság is észlelheti, hogy döntése jogszabályt sértett, ebben az esetben – ha a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság még nem bírálta el a döntését – azt visszavonja.

c) Ha mindkét hatóságnak volt hatásköre, de az egyik nem volt illetékes, úgy nem alkalmazható sem a megelőzés, sem a semmisség, mivel az illetékesség hiánya nem semmisségi ok. Ebben az esetben az illetékesség nélkül eljáró hatóság döntése jogszabálysértő lesz, ellene jogorvoslatnak lesz helye vagy a hatóság saját hatáskörében visszavonhatja az Ákr. 120. § (1) bekezdése alapján.

3. Fontos szempont továbbá, hogy bár az Ákr. 17. §-a alapján a hatóság hivatalból köteles hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában vizsgálni, de ennek a kötelezettségnek nem része annak hivatalbóli vizsgálata, hogy az előtte folyamatban levő eljárásban tisztázott tényállás alapján más hatóság hozott-e már döntést. Az Ákr. 46. § (1) bekezdés b) pontja is csak azon esetet határozza meg a kérelem visszautasítása egyik eseteként, amikor azonos hatóság előtt terjeszt elő az ügyfél változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet.

4. Kérelemre induló eljárások esetén emellett felmerül az ügyfél rosszhiszeműségének szempontja is. Az Ákr. 15. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni. Így ha a hatóságnak nincs hivatalos tudomása arról, hogy más hatóság már ügyazonosság mellett eljárt, köteles lefolytatni a hatáskörébe és illetékességébe tartozó eljárást. Az esetleges rosszhiszeműség az eljárás lefolytatására tehát nem lehet hatással, azonban az eljárási költségek viselésének meghatározásakor szempont lehet.

5. További szempont lehet a „ne bis in idem” elv (kétszeres értékelés tilalma) hatósági eljárásban való értékelésének vizsgálata. Ugyanazon ügyben különböző hatáskörű hatóságok eltérő jogszabályok alapján párhuzamosan is eljárhatnak, mivel egy adott cselekmény több különböző ágazat felelősségi rendszerében is értékelésre kerülhet [Legf. Bír. Kf.IV.27.929/1998/4.; Kf.III.25.785/1994/3.; Kf.I.25.523/1994/2.], azonban ugyanazt az eljárást ilyenkor sem lehet azonos hatáskörben azonos jogkövetkezményekkel lefolytatni.

6. Ugyanígy vizsgálandó a kérdés eldöntésekor, hogy az egyik hatósági döntés folyamatos, határozatlan idejű jogviszonyról döntött-e. Ugyanis például a határozatlan időre szóló engedélyek esetén mindig fennáll annak a lehetősége, hogy utólag, jogszabályváltozás folytán a már korábban engedélyt kapott engedélyes nem folytathatja tovább a tevékenységét, így ebben az esetben is az engedély visszavonása már egy új hatósági ügynek minősül (ami természetesen nem érvényesül visszamenőlegesen, és nem teszi jogszerűtlenné a korábbi jogszabály és engedély alapján végzett tevékenységet). Hangsúlyozandó, hogy ebben az esetben nem az eredeti döntés Ákr. szerinti visszavonására kerül sor, mert például az abban foglaltakat az ügyfél nem tartotta be, hanem „anyagi jogi visszavonásra” kerül sor (praktikusan tehát, ilyenkor valójában nem a döntés, hanem a jogosultság – engedély – visszavonására kerül sor).