Az ügyintézési határidő számítása

1. Az ügyintézési határidő kezdete

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 37. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási hatósági eljárásokban az ügyintézési határidő kezdőpontja az eljárás megindításhoz kapcsolódik, így – főszabály szerint – az eljárás megindulása az ügyintézési határidő megkezdésének joghatásával jár együtt. Az eljárás a kérelemnek az eljáró hatósághoz történő megérkezésének időpontjában indul, és ha törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának napján kezdődik. Az Ákr. 37. § (2) bekezdését az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: 2021. évi CXXII. törvény) 110. § c) pontja módosította – a 2021. évi CXXII. törvény 129. § (4) bekezdésére tekintettel – 2023. január 1-jével, a szöveg korábban a „megérkezését követő napon” fordulatot tartalmazta. Megállapítható ugyanakkor, hogy a hatóságnak bizonyos esetekben már a kérelem benyújtásával egy időben eljárási cselekményt kell végeznie vagy döntést kell hoznia, számtalan esetben – például azonnal intézhető ügyek esetében – a kérelem benyújtásával egyidejűleg dönt, ami kizárja az eljárást követő napon történő indulást (lásd a 2021. évi CXXII. törvény általános és részletes indokolását).

Kiemelendő, hogy az ügyintézési határidő kezdete nem feltétlenül egyezik meg a kérelem benyújtásának időpontjával, az Ákr. ugyanis az eljárás megindulásának joghatását a hatósághoz történő megérkezéshez köti. Az Ákr. 52. § (5) bekezdés első mondata például akként rendelkezik, hogy a postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja, a kérelem benyújtásának – és az ehhez kötött esetleges anyagi jogi jogszerzésnek – az időpontja ennélfogva ilyen esetben a postára adás napja lesz, az ügyintézési határidő azonban csak a kérelem hatósághoz történő megérkezésének időpontjában fog megkezdődni.

2. Az ügyintézési határidő tartama és vége

Az Ákr. ügyintézési határidőre vonatkozó szabályozási rendszere a „bruttó” ügyintézési határidőn alapul, azaz olyan végső határidővel számol, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Ezen cél indokolja a be nem számító határidők szűkre szabott listáját is (lásd az Ákr. általános és részletes indokolását). Az Ákr. 50. § (2) és (3) bekezdése alapján az ügyintézési határidő automatikus döntéshozatal esetén huszonnégy óra, sommás eljárásban nyolc nap, teljes eljárásban pedig hatvan nap azzal, hogy a teljes eljárásra irányadó ügyintézési határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg. Az Ákr. 50. § (7) bekezdése a fenti szabályokhoz testületi szervek esetén annyi kiegészítést fűz, hogy ezen szervek eljárása esetén – figyelemmel arra, hogy a testületi szerv jellegénél fogva ülésen hozza meg döntését – a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az ügyintézési határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen határoz. Speciális, minden hatóság esetén irányadó azonban a soronkívüliség szabálya, azaz hogy függetlenül attól, hogy az ügyintézési határidőből mennyi van hátra, egyes esetekben az ügyet kötelező soron kívül elbírálni [ennek eseteit az Ákr. 50. § (8) és (9) bekezdése határozza meg].

Az Ákr. 50. § (5) bekezdése értelmében az ügyintézési határidőbe nem számít be az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének és az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének időtartama. Az Ákr. szabályozása alapján az ügyintézési határidő ennek megfelelően gyakorlatilag anyagi jogi határidővé vált, így az ügyintézési határidőbe azok a napok is beleszámítanak, amelyeken valamilyen okból kifolyólag a hatóságnál a munka szünetel.

A „bruttó” ügyintézési határidő Ákr.-ben ismertetett szabályain túl rögzíteni szükséges, hogy az igazgatási szünetről szóló 2023. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: 2023. évi XXVI. törvény) alapján az igazgatási szünet tartama egyes szervek eljárása esetén az ügyintézési határidőbe ugyancsak nem számít bele (azzal, hogy mindez csupán a 2023. évi XXVI. törvény alapján a Kormány rendeletében meghatározott időszakra elrendelt igazgatási szünetre irányadó).

Az Ákr. 50. § (4) bekezdése értelmében az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell. Mindez azt jelenti, hogy a hatóságnak még az ügyintézési határidőn belül a saját oldalán felmerülő tevékenységeket végre kell hajtania a kézbesítés megvalósítása tekintetében, ellenben – arra tekintettel, hogy a kötelezettség csak a döntés közlése iránt történő intézkedésre terjed ki – a közlésnek (kézbesítésnek) nem kell megtörténnie az ügyintézési határidőn belül. Mindezek alapján például, ha postai kézbesítés történik, a döntést expediálni, postázni kell, azonban az nem feltétel, hogy még az ügyintézési határidő alatt a döntés az ügyfél részére kézbesítettnek minősüljön. A jogalkotó szándéka nem az volt a rendelkezéssel, hogy privilegizált, a hatóságnak plusz egy napot biztosító esetként határozza meg döntések közléséről való intézkedés esetét: a szabály megalkotásának célja pusztán annak a problémának a kezelése volt, hogy a döntés közlése, mint a folyamatba épített megkerülhetetlen bizonytalansági tényező ne befolyásolja az eljárások határidőn belül való befejezhetőségét.

Megjegyzem, hogy az Ákr. célja a tisztességes hatósági eljárás keretén belül az eljárási alapelvek körében – többek között – ismertetett hatékonyság és jogszerűség elvének érvényesítése [Ákr. 2. § (2) bekezdés c) pontja és 4. §-a], így az eljáró hatóság feladata a jogszabályban meghatározott, észszerű határidőben – a megfelelő szakmai minőség garantálása mellett – való eljárás. Ebből kifolyólag az Ákr. szerint az ügyintézési határidőre alapvetően naptári időszakként kell tekinteni, amelybe csak a kódex által szűken meghatározott időtartamok nem számíthatók be. Ennek fényében az olyan időtartamok, amelyek a hatóságok oldalán merülnek fel (például munkaszüneti nap, áramszünet) nem szolgálhatnak az ügyintézési határidő meghosszabbodására.

3. A határidő-hosszabbítás jogintézménye

Tekintettel arra, hogy a jogintézmény jellege nem egyeztethető össze a „bruttó” ügyintézési határidő előzőekben ismertetett szabályaival, a határidő-hosszabbítás lehetősége célzottan nem került rögzítésre az Ákr.-ben. Kiemelendő, hogy az Ákr. 8. § (2) és (3) bekezdése az ágazati jogalkotó szabályozási lehetőségeit is behatárolja, határidő-hosszabbítási lehetőség előírása ezért az ágazati jogszabályok szintjén sem támogatható.

4. Az ügyfél mulasztása vagy késedelme hiánypótlás vagy tényállás tisztázása körében tett cselekmények esetén

Az Ákr. 50. § (5) bekezdése szerint a kérelemre induló hatóság eljárásokban az ügyintézési határidőbe nem számít be az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének, és az ügyfél mulasztásának, vagy késedelmének az időtartama. Az ügyintézési határidőbe be nem számító ügyféli mulasztás és késedelem kapcsán el kell határolni egymástól a hiánypótlást és az egyes, a tényállás tisztázását célzó cselekményeket. Az Ákr. 44. §-a értelmében, ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, az eljáró hatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – egy ízben hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. Jelen rendelkezést az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: 2019. évi CXXVII. törvény) 198. § (5) bekezdése állapította meg, a korábban hatályos szöveg a hiánypótlást abban a két esetkörben tette lehetővé, ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, vagy megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges. A 2019. évi CXXVII. törvény 252. § (2) bekezdése alapján a módosítás 2020. január 1. napján lépett hatályba, a hatályos szöveg alapján pedig megállapítható, hogy a kérelmező hiánypótlásra csak a kérelem meg nem felelősége esetén hívható fel, minden más, a hatóság részéről felmerülő, kiegészítésre, pontosításra vonatkozó igény a tényállás tisztázása körében értelmezhető (a hiánypótlás esetköreinek szűkítése tekintetében lásd a 2019. évi CXXVII. törvény részletes indokolását).

Hiányosan benyújtott kérelem esetén, amikor az ügyfél nem terjeszti elő a jogszabályban rögzített teljes tartalmú kérelmet, illetve az ő magatartása miatt nem tud folyni az eljárás a normál ügymenetben, akkor az ügyfél mulaszt. Az Ákr. ügyintézési határidőkre vonatkozó szabályozása szellemisége arra az egyszerű alaptételre épül, hogy az eljárási cselekményekre vonatkozó időtartam azon eljárási szereplő szempontjából számítandó, akinél a cselekvési kötelezettség fennáll. Az ügyfél oldalán keletkező cselekvési kötelezettség a hatóság számára nem „róható fel”, tehát az ügyintézési határidőbe nem számítható bele. Erre tekintettel, az Ákr. 50. § (5) bekezdés b) pontja alapján, amikor hiánypótlás kibocsátására kerül sor, a hiánypótlás közlésétől annak teljesítéséig terjedő időtartam nem számít bele a hatóság ügyintézési határidejébe.

Az Ákr. 4. §-ában alapelvként kerül rögzítésre, hogy a hatóság a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és – a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával – az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. A hatékonyság elvére figyelemmel tehát a hatóság köteles úgy megszervezni eljárását, hogy a „bruttó” ügyintézési határidőn belül a döntés meghozható legyen, az ügyfél mulasztása vagy késedelme ezért a tényállás tisztázása körében csak szűk körben érvényesülhet (például, ha az ügyfél valamely személyes megjelenést igénylő eljárási cselekményen nem jelenik meg, az ebből eredő időveszteség ügyféli mulasztás okán tekinthető az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamnak). A hiánypótlás tekintetében azonban a normaszöveg szintjén is megjelenik, hogy a hiánypótlás nem a tényállás tisztázását, hanem a kérelem jogszabályban foglaltaknak történő megfelelését célozza, így a hiánypótlási időszak a hiánypótlás teljesítéséig a fent jelzettek alapján olyan időtartamként értékelhető, amely az ügyintézési határidőbe nem számít be.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a hatóság nem köteles heteket, akár hónapokat várni arra, hogy az ügyfél az elmulasztott cselekményét teljesítse, az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, és az eljárást hivatalból nem folytatja. Amennyiben tehát felmerül, hogy a hatóság az ügyet nem tudja elbírálni, mert az ügyfél a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget, vagy a tényállás tisztázása során nem működik együtt, helye van az eljárás megszüntetésének, azonban felhívom a figyelmet arra, hogy a hatóságnak is úgy kell eljárnia, hogy az ügyfél a felhívásnak reálisan eleget tudjon tenni. Ha például teljes eljárás esetén a hatóság az 55. napon 3 napos határidővel kéri olyan nagy mennyiségű irat benyújtását, amelyre a megadott határidő nyilvánvalóan nem elegendő, nem szüntetheti meg a 60. napon az eljárást azzal, hogy a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozott, így a kérelem nem bírálható el.

5. A belső határidő

Az Ákr. 50. § (6) bekezdése szerint, ha törvény vagy kormányrendelet valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, a hatóság, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse vagy a végzést meghozza. Ez a szabály tehát csak az egyes, az eljárás során szükségessé váló részcselekmények teljesítésének határidejét szabályozza, azt a kötelezettséget, hogy az ügyintézési határidő alatt a döntés közlése iránt is intézkedni kell, nem érinti.

6. A határidő számítási szabályok és az ügyintézési határidő viszonya

A határidők számítására vonatkozó klasszikus, általános szabályokat az Ákr. 52. §-a határozza meg, fontos kiemelni azonban, hogy az ügyintézési határidő a határidő egy speciális fajtája, amely tekintetében az ügyintézési határidő kezdetére vonatkozó rendelkezéseket az Ákr. tartalmazza, arra a határidő számítás kezdetére irányadó 52. § (1) és (3) bekezdése nem alkalmazható. Az Ákr. 52. § (4) bekezdése pedig az ügyintézési határidő lejárta kapcsán külön ki is mondja, hogy az ott meghatározottak az ügyintézési határidő tekintetében nem alkalmazhatók.

A napokban meghatározott ügyintézési határidők esetében tehát az ügyintézési határidő első napja – az Ákr. 37. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése alapján – a kérelemnek a hatósághoz történő beérkezésének napja, függetlenül a kérelem beérkezésének órában (vagy részletesebben) meghatározott időpontjától, az ügyintézési határidő utolsó napja pedig – a kérelem beérkezésének napját is beleszámítva – az ügyintézési határidőnek megfelelő nap vége (például sommás eljárás esetében a 8. nap vége). Az Ákr. 50. § (2) bekezdés a) pontja szerinti automatikus döntéshozatalra vonatkozó határidő esetében az ügyintézési határidő abban a pillanatban indul meg, amikor a kérelem a rendszerbe beérkezik, a határidő pedig pontosan az ezt következő 24 óra leteltekor telik le. Ilyen esetben a határidő pontossága (óra, perc, másodperc vagy esetleg ennél rövidebb időmérték) az automatikus döntéshozatal biztosító rendszer naplózási képességétől függ.

Fontos hangsúlyozni, hogy ugyan a fenti szabályokat az ügyintézési határidőre nem, azonban a hatóságok és az ügyfelek egyéb cselekményeire továbbra is alkalmazni kell, ennélfogva például a megkeresések, a hiánypótlások vagy az ügyfelek nyilatkozatainak megtételére meghatározott eljárási határidők vonatkozásában a határidő számításának módja továbbra is az Ákr. 52. §-ában leírtaknak felel meg.