Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) komplex szabályozási rendszert tartalmaz a közölt, illetve véglegessé vált döntéshez való utólagos hozzányúlás tekintetében. Elsődlegesen szükséges különbséget tenni a döntést meghozó és a másodfokú vagy felügyeleti (a továbbiakban: felettes) szerv jogkörei között. A döntést meghozó hatóság a saját döntését módosíthatja vagy visszavonhatja. A felettes szerv az alsóbb fokú hatóság döntését megváltoztathatja vagy megsemmisítheti.
I. A döntés módosítása vagy visszavonása
1. A hatóság az általa hozott jogszabálysértő döntését módosíthatja, vagy visszavonhatja az Ákr. 120. §-a alapján egy évben belül, amennyiben felettes szerv vagy bíróság azt nem bírálta el. A kettős szankcionálás tilalmát érvényesítendő az olyan ügyek esetében, ahol közigazgatási szankció kiszabásáról rendelkezett a hatóság és utóbb ugyanazon cselekmény tárgyában, büntetőügyben is határozat született, az egy éves határidő ezen határozat közlésétől számítandó. További feltétel, hogy a döntés utólagos visszavonása vagy módosítása jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem sérthet [Ákr. 120. § (2) bekezdés].
2. Fellebbezés vagy keresetlevél előterjesztése esetén az Ákr. 120. §-a nem alkalmazható. Az Ákr. 119. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú hatóság a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja, ha a döntés jogszabálysértő, illetve ha fellebbezésben foglaltakkal egyetért és nincs ellenérdekű ügyfél. Amennyiben a véglegessé vált döntés ellen keresetlevelet terjesztenek elő a döntés módosításának vagy visszavonásának az Ákr. 115. § (1) és (2) bekezdése alapján van helye, hasonlóan a fellebbezési eljáráshoz. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a keresetlevél esetében, mivel az a bíróságnak címzett kérelem, ha a védirat benyújtására nyitva álló határidőben kerül sor a döntés módosítására vagy visszavonására a keresetlevelet és az új döntést továbbítani kell a bíróság számára [a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 83. § (7) bekezdés]. A Kp. a jogsérelem orvoslásának nevezi az ismertetett esetkört, és amennyiben a felperes egyetért a hatóság általi orvoslással, úgy a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontja alapján megszünteti a pert. Ha a felperes úgy nyilatkozik, hogy nem fogadja el az orvoslást, úgy a keresete kiterjesztésre kerül a közigazgatási perben támadott döntés módosítására vagy visszavonására is. Jogsérelem orvoslásának a védirat benyújtása után is helye van, ennek eljárásrendjét és feltételeit a Kp. 83. §-a tartalmazza.
A fellebbezés és a keresetlevél alapján történő módosítás közös jellemzője, hogy ekkor csupán a fellebbezésben és a keresetlevélben foglaltak alapján van helye a módosításnak és a visszavonásnak úgy, hogy eleget tegyen a jogorvoslati kérelemben foglaltaknak. Fontos még hangsúlyozni, hogy amennyiben a fellebbezési eljárás vagy közigazgatási per érdemi döntés nélkül szűnik meg, tehát a jogorvoslati kérelem visszautasításra vagy a jogorvoslati eljárás megszüntetésre kerül, úgy újból feléled az Ákr. 120. §-a szerint módosítás vagy visszavonás lehetősége.
II. A döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése
1. Az Ákr. szabályozásának kialakításánál a jogalkotói cél az volt, hogy lehetőség szerint fellebbezés vagy felügyeleti eljárás során a felettes hatóság hozza meg a végleges döntést, ezért hiányzik például az új eljárásra utasítás lehetősége a fellebbezésnek helyt adó döntési lehetőségek közül. Ezzel kívánja az Ákr. szabályozása megakadályozni, hogy ún. „jo-jo” effektusként az ügyfél ügye az első- és másodfok között ingázzon.
Ez alól az Ákr. 123. § (1) bekezdése tesz kivételt, amely azon esetköröket határozza meg, amikor is a döntést meg kell semmisíteni, vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni. Ennek megfelelően új eljárás lefolytatásának, kizárólag semmisségi okok fenn álltakor, és akkor is csupán szükség esetén lehet helye. Hiszen a semmis döntések esetében is előfordulhat (például hatáskör hiányában hozott döntés esetén), hogy fogalmilag nincs helye új eljárásnak.
2. Abban az esetben tehát, ha a felettes hatóság az Ákr. 123. § (1) bekezdésében foglalt valamely semmisségi ok alapján semmisíti meg az elsőfokú határozatot új eljárásra utasításra nincs szükség, mivel a megsemmisítés jogkövetkezményeként az eljárás visszakerül a kérelemnek a hatósághoz történő beérkezésének szakaszába, ekkor pedig fennáll az Ákr. 15. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettsége az elsőfokú hatóságnak. Hivatalbóli eljárásnál szintén feléled az eljárási kötelezettség. Ez alóli kivétel, ha fennáll valamely, a hatóság eljárását gátló tényező (pl.: hatáskör hiánya), úgy az elsőfokú hatóságnak az ennek megfelelően kell az eljárási cselekményeket (áttétel, visszautasítás) megtennie. A másodfokú hatóság megsemmisítő határozatának kézhezvétele az eljárás megindulásának időállapotába helyezi vissza az elsőfokú eljárást, így ez tekinthető az Ákr. 50. § (1) bekezdése szerint az eljárás megindulás napjának. A megismételt eljárásban is az adott eljárásra irányadó szabályok szerint kell eljárni, ez igaz az ügyintézési határidőre is.
3. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy a semmisség jogintézménye nem keverendő össze a másodfokú hatóság fellebbezés során jogszabálysértés vagy érdeksérelem esetén hozandó megsemmisítő döntésével. [vö. Ákr. 119. § (5) bekezdés] Amikor az elsőfokú hatóság nem él az Ákr. 119. § (1)-(2) bekezdésében biztosított „önkorrekcióval”, a másodfokú hatóság az Ákr. 119. § (5) bekezdése alapján az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyja vagy – érdeksérelem vagy jogszabálysértés esetén – megváltoztatja vagy megsemmisíti. Ennek megfelelően tehát a fellebbezés alapján történő megsemmisítés (például érdeksérelem miatt) a hatóságnak opcionális lehetősége a megváltoztatás mellett (természetesen jogszabályi keretek között és a hatásköri szabályoknak megfelelően). Szükséges ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a nem semmisségi ok következtében történő megsemmisítést nem követheti új eljárás, új eljárásra történő utasítás, hiszen ebben az esetben az ügyfél jog- vagy érdeksérelme a megsemmisítés által került orvoslásra. Azonban ennek az esetkörnek csak hivatalbóli eljárások esetén van relevanciája, kérelemre induló eljárások esetén önmagában az elsőfokú határozat megsemmisítése nem orvosolná azt a helyzetet, hogy a hatóságnál van egy elintézetlen kérelem, amelynek tárgyában szükséges döntést hozni.
4. Bár jogszabályi kötelezettsége nincs a másodfokú hatóságnak arra nézve, hogy a megsemmisítő döntésében új eljárás lefolytatására is utasítsa az elsőfokú hatóságot, mivel a megismételt eljárás lefolytatásának kötelezettsége nem a másodfokú döntésből fakadóan fogja az elsőfokú hatóság terhelni, hanem az Ákr. rendelkezései alapján, azonban álláspontom alapján gyakorlati szempontból előnyösebb, ha mégis megteszi. Ennek azonban normatív szempontból jelentősége nincs.
5. Összegzésként tehát elmondható, hogy a semmisségi ok alapján a felettes szerv által hozott (másodfokú) megsemmisítő határozat következtében a kérelem elintézetlenné vált, így az elsőfokú hatóság oldalán feléledt az eljárási kötelezettség. Ez alóli kivétel a hatáskör hiányában való megsemmisítés, illetve amikor az ügyfél jog- vagy érdeksérelme a megsemmisítés által orvoslásra kerül.