Amennyiben a hatóság a tényállás tisztázása okán például helyszíni szemlét tart 8 napon belül és ezáltal tisztázódik minden körülmény, 8 napon belül érdemi döntést kell-e hozni, vagy a szemle okán - mivel a sommás eljárás lehetősége így már nem áll fent - 60 napon belül szükséges csak érdemben dönteni?
A sommás, valamint a teljes eljárás kapcsán felmerült kérdésben mindenekelőtt a két eljárástípus elhatárolása szükséges.
1. A sommás eljárásokra abban az esetben van lehetőség, ha a kérelem előterjesztésekor a döntés meghozatalához szükséges valamennyi információ - függetlenül attól, hogy azt az ügyfél terjesztette elő, vagy a hatóság rendelkezett azzal - a hatóság rendelkezésére áll, így a tényállás további tisztázására, külön bizonyítási eljárás lefolytatására már nincsen szükség. A sommás eljárásnak tehát az a feltétele, hogy a kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott, és konjunktív feltételként nincs ellenérdekű ügyfél. Az ilyen eljárásban, ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal - de legkésőbb nyolc napon belül - döntést kell hoznia. Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntéshozatal feltételei, akkor rendelkezik azon szükséges eljárási cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerint - teljes eljárásként - történő lefolytatását „kényszerítik” ki.
2. Az eljárási törvény rendelkezései értelmében az ügyintézési határidő sommás eljárás esetén nyolc nap, míg teljes eljárásban hatvan nap [vö. Ákr. 50. § (2) bekezdés b) és c) pontjai]. A két eljárástípust azonban nem az határolja el egymástól, hogy mennyi idő alatt lehet elintézni, el lehet-e intézni nyolc napon belül egy ügyet, hanem az, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában az Ákr.-ban meghatározott feltételek fennállnak-e. Az Ákr. nem tartalmaz olyan feltételt, hogy egy eljárás akkor sommás, ha az nyolc napon belül elbírálható; a nyolc napos ügyintézési határidőnek akkor van jelentősége, miután tisztázódott, hogy az ügy sommás eljárásban is elintézhető.
Amennyiben nem, és sommás eljárásra nincsen jogszabályi lehetőség, úgy közömbös az a körülmény, hogy a hatóság egyébként – az eljárási cselekmények időbeli koncentrálásával – el tudja intézni az ügyet nyolc napon belül is. Az ügyintézési határidő meghatározása csak az után történhet, hogy az eljárás típusa már világossá vált. Az nem lehet a hatóság döntése, hogy egy ügyet mennyi idő alatt bírál el, ahogy az sem, hogy egy ügyet sommás vagy teljes eljárásban intéz el. Tehát egy eljárás akkor sem lesz sommás, ha a hatóság azt nyolc napon belül érdemben lezárja, amennyiben a kérelem benyújtásakor a sommás eljárás jogszabályi feltételei egyébként nem állottak fenn.
3. Sommás eljárásnak van tehát helye, ha a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és nincs ellenérdekű ügyfél [vö. Ákr. 41. § (1) bekezdés]. E két feltétel konjunktív, tehát amennyiben bármelyik ezek közül nem áll fenn, úgy nincsen mód sommás eljárásra, és a hatóságnak a teljes eljárásra kell áttérnie [vö. Ákr. 41. § (2) bekezdés]. (Az Ákr. 43. § (1) bekezdéséből egyébként az is következik, hogy sommás eljárásnak kizárólag kérelemre induló eljárásokban lehet helye, hivatalbóli eljárásban nem.)
Fentiekből következően nincsen jogszabályi lehetőség sommás eljárásra akkor, ha az érdemi döntéshozatal előtt valamely eljárási cselekmény foganatosítása – pl. szemle megtartása – szükséges. Bár az eljárási törvény a sommás eljárást tekinti elsődlegesnek, nem vitatja el az eljáró hatóságnak azt a jogát és egyúttal kötelességét is, hogy – a sommás eljárás feltételeinek hiányában – teljes eljárásra térjen át, hiszen számos ügyben van szükség a tényállás további tisztázására, és ilyen esetekben – bár nem teljesen kizárt - jószerével lehetetlen nyolc nap alatt érdemi döntést hozni. Ezek a körülmények indokolják azt, hogy az Ákr. az egyes eljárástípusokhoz más-más ügyintézési határidőt rendel.
4. A szemle tipikusan olyan eljárási cselekmény, mely a hatóságot a tényállás tisztázásához vezeti. Szemlét elrendelni sommás eljárásban fogalmilag kizárt, hiszen amennyiben szemle elrendelésére van szükség, nem lehet tisztázott a tényállás a kérelem benyújtásának pillanatában. Másfelől az Ákr. maga is úgy rendelkezik, hogy a hatóság – a teljes eljárásra történő áttéréssel – az eljárás megindításától számított nyolc napon belül szükség esetén rendelkezik a tényállás tisztázáshoz szükséges előre látható eljárási cselekményekről [vö. Ákr. 43. § (1) bekezdés c) pont 2. fordulata].
E rendelkezésekkel összhangban állnak egyébként az Ákr.-nek a szemlére vonatkozó rendelkezései, miszerint a szemletárgy birtokosát – amennyiben a szemle eredményességét nem veszélyezteti – a szemléről előzetesen értesíteni kell [vö. Ákr. 68. § (2) bekezdés]; továbbá, hogy a szemléről szóló értesítést úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja [vö. Ákr. 61. § (1) bekezdés]. Mivel az értesítés nem hordoz döntés tartalmat, nem kell végzést hozni e kérdésben. Az értesítés közléséhez így valamennyi kapcsolattartási formát felhasználhatja a hatóság, így pl. a telefonon történő értesítést is, amennyiben ez gyorsítja az eljárást. Ugyanakkor fontos annak bizonyíthatósága, hogy megtörtént az értesítés és mikor történt meg, erre is figyelemmel kell lenni a tájékoztatás módjának megválasztásánál, illetve feljegyzést kell róla készíteni. Arra pedig nincsen jogszabályi lehetőség, hogy az eljárást oly módon rövidítse le a hatóság, hogy a szemle az értesítést követő 5 napon belül is megtartható legyen, még akkor sem, ha az ügyfél érdeke egyébként azt kívánná, hogy az eljárás mihamarabb érdemi döntéssel záruljon.
Ilyen módon tehát elméletileg lehetőség van a nyolc napon belüli döntéshozatalra, azonban ez már az Ákr. 43. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata szerinti – teljes eljárásban hozott - érdemi döntés lesz. Így pedig a hatóságnak kötelessége a 43. § (1) bekezdésében foglalt valamely döntést hoznia [vö. Ákr. 41. § (2) bekezdés], ami – a tényállás tisztázását követően - értelemszerűen a 43. § (1) bekezdés a) pontja szerinti érdemi döntés lesz.
5. Az Ákr. szabályozásából következően – figyelemmel a teljes eljárást lehetővé tevő szabályokra - a jogalkotónak nem volt célja, hogy minden hatósági ügy nyolc napon belül érdemi döntéssel lezárható legyen. Ebből következően nem hátrányos az ügyfélre nézve az, ha ügyét a hatóság – a jogszabályi keretek között – teljes eljárásban bírálja el. Az ügyfél számára hátrányt kizárólag az jelentene, ha a hatóság – noha a sommás eljárás jogszabályi feltételei fennállnának – teljes eljárásra történő indokolatlan áttéréssel hosszabbítaná meg jogszerűtlenül az ügyintézési határidőt. Amennyiben viszont a sommás eljárás konjunktív feltételei nem állnak fenn, a hatóságnak mérlegelési joga sincsen, az ügyet teljes eljárásban kell elbírálnia. Természetesen a hatóságnak nem kötelessége a hatvanadik napon döntést hozni, azt a határidőn belül bármikor megteheti, sőt, haladéktalanul meg is kell tennie, amennyiben a tényállás teljes körű tisztázása megtörtént.
6. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az eljárási törvény rögzíti a hatékonyság elve keretében, hogy a hatóságnak úgy kell megszerveznie eljárását, hogy az a lehető leggyorsabban lezárható legyen, ugyanakkor ezt a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül kell megtennie [vö. Ákr. 4. §]. E rendelkezésből levezethető, hogy a hatósági eljárásnak önmagában nem lehet célja, hogy az ügyeket a hatóság mindenáron nyolc napon belül zárja le. Az pedig nem sérti a hatékonyság elvét és az ügyfél érdekeit sem, ha – a tényállás kötelező tisztázása miatt – az ügyintézés határideje meghaladja a nyolc napot. Természetesen a határidőt az eljáró hatóság nem szabhatja meg önhatalmúlag, az az eljárás típusához igazodik, és akkor is törekednie kell az eljárás lehető leggyorsabb lezárására, ha egyébként arra az eljárási törvény hatvan napot - vagy valamely törvény esetleg ennél hosszabb határidőt [vö. Ákr. 50. § (3) bekezdés] - állapítana meg.
7. Összegezve megállapítható tehát, hogy a szemlével – vagy bármely közbenső eljárási cselekménnyel - érintett eljárás szükségszerűen csakis teljes eljárás lehet akkor is, ha azt egyébként lehetséges nyolc napon belül elintézni. A sommás és a teljes eljárást nem az határolja el egymástól, hogy az ügyet hány nap alatt lehet elintézni, hanem az, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában a sommás eljárás feltételei fennállnak-e. Nem kizárt tehát, hogy a hatóság az eljárást annak megindításától számított nyolc napon belül érdemi döntéssel lezárja, önmagában ettől azonban ez nem válik sommás eljárássá, ugyanúgy teljes eljárás marad, amelyben az ügyintézési határidő főszabály szerint hatvan nap, de a hatóságnak kötelessége a mielőbbi döntéshozatalra törekedni.