Mit tehet a másodfokú hatóság, ha a rendelkezésére álló adatok nem elegendőek a fellebbezésben foglaltak elbírálásához? Mi a következménye annak, ha a másodfokú hatóság adatszolgáltatás végett megkeres egy hatóságot, azonban a megkeresett szerv nem tesz eleget a megkeresésben foglaltaknak?
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 111. §-a alapján a jogorvoslati eljárásban – a jogorvoslati eljárásra vonatkozó eltérő rendelkezések alkalmazása mellett – az Ákr. alapeljárásra vonatkozó rendelkezéseit szükséges alkalmazni. Ennek megfelelően a másodfokú hatóságra az általános ügyintézési határidők az irányadóak (például teljes eljárás esetében főszabály szerint hatvan nap).
Adatelégtelenség esetén a hatóságnak tényállás-tisztázási kötelessége van, amely során egyrészt a rendelkezésre álló adatokból nyert információ, másrészt a bizonyítási eljárás útján megszerzett tényállási elemek vizsgálatára kerül sor.
A feltárt tényálláselemek tekintetében, a hatóságnak azt is meg kell állapítania, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak. Továbbá amennyiben a másodfokú hatóságnak nem áll rendelkezésére a döntés meghozatalához elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú hatóság tisztázza a tényállást [vö. Ákr. 119. § (6) bekezdés]. A bizonyítási eljárás lefolytatására teljes eljárás keretében kerül sor, így főszabály szerint hatvan napon belül érdemi döntésnek kell születnie. A sommás eljárás szabályai ez esetben azért nem jöhetnek szóba, mivel önmagában a bizonyítási szükséglet azt támasztja alá, hogy a hatóság számára nem állnak rendelkezésre a nyolc napon belüli – sommás eljárásban történő – döntéshez szükséges feltételek.
Az adatok vonatkozásában érdemes elkülöníteni a kötelező, illetve a nem kötelező bizonyítási eszközök körét.
a) Az Ákr. szabályozási rendszere okiratok, illetve más iratok esetében közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján, törvényi vagy kormányrendeleti szinten lehetővé teszi kötött bizonyítás előírását [vö. Ákr. 62. § (5) bekezdése]. Továbbá törvény, vagy az egyes közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eljáró szakhatóságok kijelöléséről szóló 531/2017. (XII. 29.) Korm.rendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára –szintén közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján – előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság, azaz szakhatóság kötelező állásfoglalását szükséges beszereznie [vö. Ákr. 55.§ (1) bekezdés].
b) Az Ákr. szabályozási rendszere azonban – az a) pontban ismertetett kötött bizonyítási elemek mellett – alapvetően szabad bizonyítási rendszer, amelynek értelmében a hatóságok minden egyes eljárásban maguk határozzák meg egyenként és teljesen szabadon az alkalmazandó bizonyítási eszközöket. Ennek megfelelően, ha például a megkeresett szerv, nem tesz eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor a másodfokon eljáró hatóságnak – a tényállás-tisztázási kötelezettségéből fakadóan – meg kell kísérelnie az adott bizonyíték más módon történő beszerzését.
Mind az a) pontban, mind a b) pontban ismertetett esetkörök vonatkozásában szükséges leszögezni, hogy a közérdek védelme érdekében az nem lehet akadálya az eljárás határidőben történő lezárásának, hogy a megkeresett szerv, vagy adott esetben az ügyfél nem szolgáltat adatot. A másodfokú hatóságnak bizonyítási kötelezettségére való tekintettel, a hiányzó bizonyítékot valamilyen más módon pótolnia kell. Egyedül a kérelemre induló eljárásokban fordulhat az elő, hogy amikor az ügyfél nyilatkozattételre történő felhívására kerül sor és az ügyfél ennek a felhívásnak nem tesz eleget, valamint a nyilatkozata semmivel sem pótolható, a hatóság az eljárás megszüntetéséről dönt [vö. Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja]. Minden más esetben érdemben szükséges lezárni az eljárást, és ennek megfelelően teljes eljárásban – főszabály szerint hatvan napon belül – határozat meghozatala szükséges (kivéve természetesen, ha az eljárás érdemi lezárásának egyéb akadálya mutatkozik, amely miatt az eljárást meg kell szüntetni, például okafogyottság esetén).
Amikor a megkeresett hatóság elmulasztja az adatszolgáltatást, akkor egyrészt az eljáró hatóságnak továbbra is fennáll a bizonyítási kötelezettsége, másrészt azonban a megkeresett hatóság is köteles együttműködni, eljárni és adott esetben adatot szolgáltatni. Ezen kötelezettsége alól csupán az jelenthet kivételt, ha a teljesítendő adatszolgáltatás nem tartozik a hatáskörébe, vagy arra nem illetékes [vö. Ákr. 25. § (2) bekezdés]. Amennyiben a hatóság az eljárási kötelezettségét elmulasztja, illetve adott esetben az ügyfél az eljárás lefolytatását akadályozza, az alábbi jogkövetkezmények merülhetnek fel.
- Másodfokú eljárásban, amennyiben a hatóság nem dönt az ügyintézési határidőn belül, azaz „jogellenesen” hallgat az Ákr. 51. § b) pontjában foglalt következmények alkalmazására kerülhet sor. Ezen rendelkezésnek megfelelően, a másodfokú hatóság az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Ez az anyagi vonzatú szankció azonban áthárítható a megkeresett hatóságra, amelynek mulasztása, az ügyintézési határidő túllépését eredményezte.
- Az eljárás akadályozásának további jogkövetkezménye lehet, hogy a kötelezettségét önhibájából megszegőt a hatóság az okozott többletköltség megtérítésére kötelezi, illetve vele szemben eljárási bírságot szab ki [vö. Ákr. 77. § (1) bekezdés].
- Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettségének elmulasztása esetén az eljárási bírság kiszabásának lehetősége mellett törvény, vagy kormányrendelet egyéb szankciókat is előírhat [vö. Ákr. 105. § (1) bekezdés].
- A mulasztó hatósággal szemben felügyeleti eljárás kezdeményezésének is helye lehet, továbbá a konkrét ügyben hatósági jogkörben eljáró személlyel szemben, a késedelmesen teljesített adatszolgáltatás kapcsán akár a munkavállalói kárfelelősség is felmerülhet.
Összegezve a fent leírtakat, a tényállás tisztázása, az egyes bizonyítási eszközök beszerzése, illetve a bizonyítási eljárások lefolytatása az eljáró hatóság, jelen esetben a másodfokú hatóság kötelessége. Továbbá az eljárási kötelezettségből adódóan, az eljáró hatóság köteles az ügyintézési határidőn belül dönteni azzal, hogy amennyiben a megkeresett hatóság, illetve az ügyfél mulaszt, a mulasztás jogkövetkezményeit nem az másodfokon eljáró hatóság, hanem a megkeresett szerv, illetve a nyilatkozattételre, vagy adatszolgáltatásra felhívott ügyfél viseli.