A felügyeleti jogkörben hozott döntés a döntéshozatal szintjét tekintve első- vagy másodfokú döntésnek minősül?
Az Ákr. 113. §-a szerint a jogszabálysértő hatósági döntéssel szemben két fajta eszköz áll rendelkezésre: kérelemre induló jogorvoslati eljárások (közigazgatási per, fellebbezési eljárás), valamint hivatalból induló jogorvoslati eljárások (a döntés módosítása vagy visszavonása a hatóság saját hatáskörében, a felügyeleti eljárás, valamint az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás).
A felügyeleti szerv kijelölése, az Ákr. 15. § (2) bekezdése alapján, jogszabályban történik, így akárcsak a hatóságok és a másodfokú hatóságok kijelölése, az Ákr. értelmében – mint hatásköri, anyagi jogi rendelkezés – az ágazati jogszabályok terrénuma.
A felügyeleti eljárás általános szabályait az Ákr. 121. §-a határozza meg. Az Ákr. 121. § (1) bekezdése szerint a felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján
a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve
b) gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.
Az Ákr. 121. § (2) bekezdése értelmében, ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben - a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 5/A. §-ába ütköző esetben a büntetőügyben hozott határozat közlésétől számított egy éven belül, a (3) bekezdésben meghatározott időtartamon túl is – felügyeleti jogkörében a döntést hozó hatóság döntését megváltoztatatja, megsemmisíti, ezzel is elősegítve az ügyek mielőbbi, végleges lezárását.
Az Ákr. expressis verbis kimondja, hogy a felügyeleti eljárásban hozott döntések ellen közigazgatási pernek van helye. [vö. Ákr. 121. § (4) bekezdés] Ezzel az esetleges jogértelmezési bizonytalanságokat elkerülendő egyértelművé vált, hogy felügyeleti jogkörben hozott döntéssel szemben nincs helye újabb, adott esetben harmad- vagy negyedfokot jelentő fellebbezésnek.