A hatósági ellenőrzés körében mi tekintendő az Ákr. 104. § (3) bekezdése szerinti első eljárási cselekménynek: a helyszíni ellenőrzés időpontja vagy valamely későbbi időpontban végrehajtott cselekmény?
Az Ákr. VI. Fejezete tartalmazza a hatósági ellenőrzés alapvető szabályait. Ugyanakkor az Ákr. egyértelművé teszi a hatósági ügy fogalmánál, hogy az ellenőrzés nem része a hatósági ügynek, az egyfajta speciális hatósági tevékenységfajta, amelyre ugyanakkor alkalmazni szükséges az alapeljárás szabályait.
Ennek megfelelően, az Ákr. 98. §-a értelmében, az Ákr. hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni – a VI. Fejezetben foglalt eltérésekkel – a hatósági ellenőrzésre. Azaz minden olyan rendelkezés, amely az adott eljárás sajátosságaihoz igazodóan értelmezhető, releváns lehet a hatósági ellenőrzés során, s így alkalmazandó.
Az Ákr. általános határidőként nyolc napot határoz meg, ha valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről törvény vagy kormányrendelet külön nem rendelkezik. [vö. Ákr. 50. § (6) bekezdés] Ennek értelmében, az eljárás megindításáról szóló értesítésről is legfeljebb nyolc napon belül gondoskodnia kell a hatóságnak.
Egyrészt az Ákr. 100. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hatósági ellenőrzés hivatalból indul meg, azt a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai szerint folytatja le. Az Ákr.-ben a hivatalbóli eljárás megindítása körében kerül szabályozásra az eljárás megindításáról való értesítés (annak tartalma, illetve mellőzésének esetei), lényegesen csökkentve az eltérés lehetőségét.
Az Ákr. 104. § (3) bekezdése értelmében a hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az ismert ügyfelet a hatóság értesíti. Ugyanez a bekezdés határozza meg azokat az eseteket is, amikor az értesítés mellőzhető. Ennek a megfelelően, az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti,
b) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy
c) az az eljárás sikerét meghiúsítaná.
Külön törvényi előírás nélkül is mellőzhető ugyanakkor az értesítés, ha az az eljárás eredményességét meghiúsítaná. Ez egy magasabb védelmi szintet jelent, mint az egyszerű veszélyeztetés, mert tényleges kényszerítő indokok szükségesek hozzá. Az, hogy ez az adott ügyben fennáll-e, az ügy összes körülményének alapos mérlegelését követően állapítható meg, és a hatóság feladata, felelőssége annak indokoltságának alátámasztása.
Másrészt a hatósági ellenőrzés lefolytatására, az ügyfél kérelmére is sor kerülhet. Hacsak nem áll fenn valamely, az Ákr. 100. § (2) bekezdésében megjelölt kivétel (például az, ha a hatóság az ügyfélnél egyébként folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot).
Az ügyfelek jogát nem sérti, ha a kérelemre induló eljárásban nem általánosan kötelező az ügyfelek értesítése. A tényállás-tisztázás keretében rögzíti a törvény, hogy minden esetben, amikor bizonyítás lefolytatására kerül sor, az ügyfelet értesíteni kell – ha az addig például nyilatkozattételre felhívás keretében nem történt meg – annak érdekében, hogy betekinthessen az iratokba, vagy nyilatkozatot tegyen. Amennyiben a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – hogy megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő. (vö. Ákr. 76. §)
Kérdésként merült fel, mi tekintendő az első eljárási cselekménynek abban az esetben, ha hatósági ellenőrzés eredménye alapján indul meg a hatósági eljárás, ezzel összefüggésben mely határidőn belül kell az eljárás megindításáról szóló értesítést megküldeni.
Az Ákr. 104. § (5) bekezdése értelmében, amennyiben a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közölheti. Ezzel a megoldással lehetővé válik, hogy a dogmatikailag ugyan elkülönülő, de a valóságban nem feltétlenül megjelenő, a hatósági ellenőrzést követő hivatalbóli eljárásban a döntés azonnal meghozható legyen.
Azzal a jogértelmezési kérdéssel kapcsolatban, hogy mi tekinthető első eljárási cselekménynek a hatósági ellenőrzés során, alapvetően az értesítés funkciójából szükséges kiindulni. Az értesítés célja, hogy az ügyfelek időben értesüljenek a hatósági eljárásról, így például nyilatkozatot tehessenek, élhessenek iratbetekintési jogukkal, és ne utólag, a döntéssel szembeni jogorvoslati kérelem formájában jelezzék ellenvetésüket. A hivatalbóli eljárások megindulásának alapjául szolgáló okok változatosságára (bejelentés, jogszabályi előírás, ellenőrzési terv végrehajtása) tekintettel az Ákr. nem ezek – mindenképp hiányos – felsorolására törekedett, hanem a hatóság tényleges első eljárási cselekményéhez igazította a határidőt.
Rendeltetésére figyelemmel az első eljárási cselekmény fogalma nem értelmezhető tágan, ide értendő bármely olyan hatósági döntés, intézkedés, amelynek az eljárás, illetve az ügyfél szempontjából relevanciája van. A hatóságnak, a hatósági ügynek is az áll érdekében, hogy miután a hatóság az eljárás megindításáról döntött, feltérképezze az érintett ügyfelek körét és nyilatkozataik mielőbbi megtétele érdekében értesítse őket az eljárás megindításáról. Első eljárási cselekmény így például az ellenőrzési feladat megállapítása esetén a helyszíni ellenőrzésről szóló értesítés, illetve az erről szóló döntés.