Milyen jogorvoslati eszköz áll rendelkezésre, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen meghozott, a jogszerű magatartásra figyelmeztető döntéssel szemben?
Az Ákr. 101. § (1) bekezdésében arról rendelkezik, hogy ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést tapasztal, akkor vagy megindítja az eljárást, vagy – ha a feltárt jogsértés miatt az eljárás más szerv illetékességébe tartozik – annak eljárását kezdeményezi.
Ennek megfelelően az Ákr. maga nem tartalmaz a hatósági ellenőrzés eredményeképpen meghozott, a jogszerű magatartásra figyelmeztető döntésre vonatkozó rendelkezést (hiszen az Ákr. eljárási kódex, az anyagi jogi szabályokat, jelen esetben a konkrét szankcionáló döntés lehetőségét, tartalmát stb. külön törvények határozzák meg).
Ilyen rendelkezéseket a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciós tv.) szabályoz, melynek 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a törvény hatálya az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértések (a továbbiakban: közigazgatási szabályszegés) esetén a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre (a továbbiakban: közigazgatási szankció) terjed ki. Egyúttal a Szankcióstv. kimondja azt is, hogy a közigazgatási szabályszegésért való felelősség megállapítása esetén a közigazgatási hatóság közigazgatási szankciót alkalmaz [vö. Szankcióstv. 2. § (1) bekezdés].
Közigazgatási szabályszegés esetén a közigazgatási szankcióként a hatóság figyelmeztetést, közigazgatási bírságot, tevékenység végzésétől történő eltiltást, és elkobzás alkalmazhat [vö. Szankcióstv. 2. § (3) bekezdés]. Tehát a közigazgatási szankciók egyike a figyelmeztetés. A figyelmeztetés szankció alkalmazásával a hatóság célja a jogsértés megszüntetése, illetve a jövőbeli hasonló cselekmények megelőzése. A figyelmeztetés a hatóság rosszallását kifejező, preventív hatás kiváltására irányuló szankció, amely rámutat az adott cselekménnyel elkövetett jogszabálysértésre, egyben felhívja az ügyfelet jövőbeli jogsértő cselekményektől való tartózkodásra. A figyelmeztetés kiszabása kisebb mértékben veszi igénybe a jogalkalmazói kapacitásokat és kisebb adminisztratív teherrel jár, mint a közigazgatási szabályszegés esetén kiszabható egyéb szankciók.
A figyelmeztetés a Szankcióstv 1. § (1) bekezdéséből fakadóan érdemi döntéssel – határozattal – kiszabandó szankció, ennek megfelelően e döntés ellen is lehetőség van a határozati formának megfelelő jogorvoslattal élni.
Megállapítható, hogy a Szankciós tv. a közigazgatási szankciók alkalmazásának fokozatosságát helyezi előtérbe, hiszen kimondja, hogy figyelmeztetés alkalmazásának akkor van helye, ha közigazgatási szabályszegés elkövetése miatt más szankció nem alkalmazható, vagy ha a közigazgatási szabályszegés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható, továbbá a hatóság figyelmeztetés szankciót alkalmaz a közigazgatási szabályszegést elkövető ügyféllel szemben, ha az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, és a kötelezettséget megállapító döntésben más szankciót nem alkalmaz [vö. Szankcióstv. 6. § (3) és (4) bekezdés]. Ezekben az esetekben tehát a figyelmeztetés alkalmazásával a hatóság az ügyfél jogát, jogos érdekét érintő, szankcionáló döntés hozatala helyett – büntetőjogi terminológiával élve – „elterelést” alkalmaz, felhívja az ügyfelet a jogszabályszerű magatartásra a döntésében, amely ellen tehát – a határozati formának megfelelően – önálló jogorvoslattal élhet az ügyfél az Ákr. jogorvoslati szabályai szerint.