Ha az építkezéssel érintett szomszédos ingatlanban haszonélvezeti joggal rendelkező személy ügyféli jogállását a bíróság megállapítja – ezt követően azonban az ingatlan értékesítése miatt a haszonélvezeti jog törlésre kerül – az építési engedély megtámadására irányuló folyamatban lévő perben lehet-e továbbra is felperes a haszonélvező? Várható-e, hogy a pert a bíróság megszünteti?
Alapvetően a közigazgatási bíróság helyesen állapította meg, hogy az építkezéssel érintett ingatlannal szomszédos ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogra tekintettel megilleti a haszonélvezőt a szomszédos ingatlannal kapcsolatban zajló építésügyi hatósági eljárásban az ügyféli jogállás. Természetszerűleg ez a hatósági eljárásban fennálló ügyféli jogállás magába foglalja a hatóság döntése elleni keresetindítási jogot is az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 114. § (1) bekezdése és erre tekintettel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 17. § a) pontja szerint.
A Kp. 17. § a) pontja alapján ugyanis a per megindítására az jogosult (felperes az lehet), akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. E rendelkezés értelmezésével kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az nem természetszerűleg esik egybe a hatósági eljárás ügyféli személyi körével – a perindításra jogosultak körét a törvényalkotó elválasztotta az ügyféli minőségtől – hiszen a közigazgatási bíráskodás elsősorban szubjektív jogvédelmet biztosít. Perindításra tehát alapvetően az jogosult, aki azt állítja, hogy a közigazgatás vitatott tevékenysége
A keresetindítás egyik alapvető feltétele tehát valamely jog, vagy jogos érdek érintettsége, ahol a jog esetében valakinek saját jogát vagy kötelezettségét állapítja meg a határozat, míg a jogos érdek alapján vett érintettséghez elegendő a határozat reá való kihatása. A jogos érdek kapcsán kiemelendő továbbá, hogy jogos érdeknek minősül minden olyan érdek, amelyet a jogi szabályozás valamilyen módon elismer, véd.
A másik feltétel e jog, vagy jogos érdek közvetlen érintettsége a közigazgatási tevékenység által, ahol a közvetlen érintettség elsősorban az adott személy helyzetére gyakorolt hatás felől vizsgálható, és az érintettség adott fokát a bíróságnak minden esetben hivatalból vizsgálnia kell.
A ügyben tehát a haszonélvezeti jog fennállása biztosította az építési engedély megtámadására irányuló Ákr.-ben biztosított keresetindítási jogot. És noha a Kp. 85. § (2) bekezdése rögzíti azt, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja, a felperesi minőséget megalapozó feltételeknek nem csak a közigazgatási tevékenység megvalósításakor és a keresetlevél benyújtásakor, hanem a teljes per folyamán fent kell állniuk.
Ennek oka abban kereshető, hogy mivel a közvetlenség adott fokának vizsgálata és hiányának megállapítása óhatatlanul összefügg a kereshetőségi jog vizsgálatával, továbbá, hogy e kereshetőségi jognak – vagyis annak, hogy a keresettel fellépő fél jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére – a per folyamán végig fent kell állnia. A kereshetőségi jog tehát az ügyféli jogállástól és a perbeli jogképességtől különböző kérdés, attól elkülönítetten vizsgálandó. És mivel a kereshetőségi jog (ügylegitimáció) nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kérdés, amely a félnek a vitában való anyagi jogi érdekeltségére vonatkozik, és így a jogvita érdeme körében bírálható el, ezért azt a bíróságnak – a Kp. 85. (3) bekezdés c) pontja alapján – hivatalból kell figyelembe vennie.
Az ügyféli minőség tehát arra ad választ, hogy az adott közigazgatási cselekmény tekintetében létezik az ügyfélnek valamely kérdés tekintetében közvetlen joga vagy jogos érdeke, amelynek tekintetében jogsérelem is érheti. A kereshetőségi jog pedig arra ad választ, hogy a jogsértés és az érvényesíthető alanyi jog vagy jogos érdek közötti kapcsolat fenn is áll.
Ennek jelentősége abban ragadható meg, hogy a kereshetőségi jog hiányát, vagy megszűnését tehát – vagyis, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes a kereset megindítására nem volt, vagy már nem jogosult – el kell különíteni a perindítási jogtól, mert az nem a per megszüntetéséhez vezet, hanem a keresetnek a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján ítélettel való, hivatalbóli, érdemi elutasításához, hiszen a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja már egyértelműen a kereset elutasításának egyik esetköreként rögzíti azt, ha a felperesnek nincs kereshetőségi joga.
Ugyanakkor, amíg az eljárást megszüntető végzés az ügy érdemét tekintve nem minősül „ítélt dolog”-nak, vagyis adott esetben a megszüntetési ok orvoslását követően a keresetindítási határidőn belül ismét megtámadható a döntés, vagy a megszüntető végzés elleni sikeres jogorvoslat esetén a per tovább folytatódhat, a keresetet érdemben elutasító döntés – jogerőre emelkedése esetén – a felekre nézve res iudicata joghatással bír, ami azzal, jár, hogy ezen ítélet jogereje kizárja, hogy e hatósági döntés kapcsán ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogsértést egymással szemben egyébként vitássá tehessék.
Összességében tehát elmondható, hogy a felperesi jogállást, a kereshetőségi jogot mindig egyedileg kell a perben, érdemben vizsgálni. Ennek megfelelően a Kp. 17. § a) pontja alapján pert indíthat az, aki az Ákr. szerinti ügyfél (vagyis közvetlenül érinti valamely vonatkozásában jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási ügy) de ha keresete alapján az ő jogának vagy jogos érdekének közvetlen érintettsége nem, vagy jelen esetben a folyamatban lévő perben – az időközben megszűnt haszonélvezeti jogra tekintettel – már nem állapítható meg, akkor a keresetet érdemben, ítélettel el kell utasítani.