Az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú hatóság figyelmen kívül hagyhatja-e a döntése meghozatala során?
Az Ákr. 119. § (4) bekezdése szerint: „A fellebbezést a másodfokú hatóság bírálja el, amely a fellebbezéssel megtámadott döntést és az azt megelőző eljárást megvizsgálja. A másodfokú hatóság eljárása során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.”
Az Ákr. 119. § (6) bekezdése szerint: „Ha a döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú hatóság tisztázza a tényállást és meghozza a döntést.”
Az Ákr. 62. § (4) bekezdése szerint: „A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.” E rendelkezés a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás tekintetében is irányadó. A hatóság a másodfokú eljárásban – főszabály szerint - nincs kötve a fellebbezéshez, az abban foglaltak figyelembevételét a tényállás megállapítása során mellőzheti.
Itt szükséges megjegyezni, hogy az Ákr. 119. § (1) bekezdése szerint, ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja, ellenkező esetben az Ákr. 119. § (4) bekezdése alapján a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult hatóság dönt. Amennyiben tehát az elsőfokú hatóság a fellebbezésben foglaltak megvizsgálása során észleli, hogy döntése jogszabályt sértett, saját hatáskörben orvosolhatja hibáját, figyelemmel arra, hogy a fellebbezésben foglaltak a másodfokú hatóságot eljárása során főszabály szerint nem kötik [Ákr. 119. § (4) bekezdése]. Ez alól egyedüli kivétel, ha az ügyfél a fellebbezése során érdeksérelemre hivatkozik, mert ebben az esetben a másodfokú hatóság vizsgálata során köti a fellebbezésben foglaltak és az eljárás során a vizsgálata csak az érdeksérelem fennálltának vizsgálatára terjed ki. A másodfokú hatóság döntésénél is fennáll ez a kötöttség a fellebbezésben előadott érdeksérelemhez az Ákr. 119. § (5) bekezdése alapján.